1911. 11. 09. Cserhátszentiván — 1974. 12. 04. Pilisszentkereszt
Születési név: Klein Béla
Anyja neve: Schlésinger Róza
Apja neve: Klein Béla
Végzettségek:
Eredeti foglalkozás/végzettség: asztalossegéd
8 általános (1955)
2 éves operatív iskola (1960)
Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetem (1960)
Rendfokozatok:
alhadnagy (1946)
áv. százados (1955)
rny. őrnagy (1956)
r. alezredes (1962)
Beosztások:
Magyar Államrendőrség Vidéki Főkapitányság Politikai Osztály (1946)
BM Személyzeti Főosztály Tanulmányi Osztály (1949)
Államvédelmi Hatóság Vizsgálati Főosztály (1950)
Államvédelmi Hatóság Fejér Megyei Osztály Vizsgálati Alosztály: alosztályvezető (1953)
BM Személyzeti Főosztály Tanulmányi Osztály (1955)
BM Személyzeti Főosztály Rehabilitációs Osztály (1956)
Budapesti Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztály Vizsgálati Alosztály: alosztályvezető-helyettes (1957)
BM II/8-b (Belsőreakció Vizsgálati) Alosztály: alosztályvezető-helyettes (1959)
BM III/1. Osztály: alosztályvezető-helyettes (1962)
Nyugállományba helyezve (1964)
Karrier: 1946-ban került a politikai rendőrség állományába. Először a Magyar Államrendőrség Vidéki Főkapitányságának Politikai Osztályán, majd 1947-ig a Nógrád megyei, 1949-ig pedig a Pest megyei részlegnél teljesített szolgálatot. 1949-ben operatív iskolai osztályvezetőként a BM Személyzeti Főosztály Tanulmányi Osztályához került. 1950-ben a Vizsgálati Főosztályra helyezték át, 1952 és 1953 között az Államvédelmi Hatóság Fejér Megyei Vizsgálati Alosztályát vezette. 1953-ban fegyelmi úton elbocsátották a belügyi állományból, de a felülvizsgálatot követően, 1955-től már ismét a BM Személyzeti Főosztályon, a Tanulmányi Osztályon, majd – a forradalom kitöréséig – a Rehabilitációs Irodán teljesített szolgálatot. 1956. október 23. és október 30. között a BM Személyzeti Főosztályán tartózkodott, részt vett az épület fegyveres védelmében és a letartóztatottak kihallgatásában. Ezután bujkálni kényszerült, de november 1-jén a felkelők elfogták, és a Markó utcai börtönbe került. November 4-én szabadult, ekkortól fegyveres szolgálatot látott el. Jelentkezett a karhatalomba, amelynek tagjaként az épület biztosítása volt a feladata. Ezután a BRFK Politikai Nyomozó Osztályán a Vizsgálati Alosztályra került.
1958-ban készített minősítése szerint: „Az ellenforradalom idején és az azt követő időben több csoportos ügy vizsgálatát irányította és dolgozta fel, ezek az ügyek igen alaposan lettek kivizsgálva és dokumentálva, mindez Kemény elvtárs jó munkájának tudható be.” Két évvel későbbi jellemzése pedig arról is tudósít, hogy az alosztályán sokan nem értettek egyet a párt büntetőpolitikájával: „Az alosztályon egy-két elvtárs zúgolódott amiatt, hogy ellenforradalmi bűncselekményeket elkövetők tekintetében egyes javaslatok a vezetés részéről elutasításra találtak. Meg kell értetni az elvtársakkal, hogy az ellenforradalmi bűncselekményeket pártunk büntetőpolitikai elvei szigorú betartásával értékeljék.” 1964-ben került nyugállományba, és tíz évvel később hunyt el, a BM saját halottjának tekintette.
Kitüntetések:
Csehszlovák Fehéroroszlán Rend arany fokozata (1949)
Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozata (1951)
Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957)
Szolgálati Érdemérem (15 év) (1967)
Források: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 2.8.1. 2630