Paraszti családban született. Az elemi iskola hat osztályának elvégzése után az Országos Magyar Falusi Tehetségmentés ösztöndíjának köszönhetően a dombóvári gimnáziumban folytathatta tanulmányait. Itt szerzett érettségi bizonyítványt 1950-ben. Rövid ideig tisztviselőként dolgozott a Terményforgalmi Vállalat pincehelyi telephelyén, majd júniusban az államvédelemhez került. Az év folyamán felvették a Magyar Dolgozók Pártjába. A szekszárdi államvédelmi osztály ipari- és mezőgazdaságiszabotázs-elhárító alosztályára került mint beosztott nyomozó, november 7-i hatállyal államvédelmi őrmesterré nevezték ki. A három hónapos vizsgálótiszti tanfolyam elvégzése után 1951. április 4-ével alhadnaggyá léptették elő, májusban pedig – már hadnagyként ‒ munkahelyén alosztályvezetői beosztásba került. 1952-ben elvégezte a három hónapos vezetői tanfolyamot. 1952. májusban a fővárosba helyezték át, az Államvédelmi Hatóság központjában a VI/6. osztály helyettes vezetőjének beosztásába. November 7-ével főhadnaggyá lépett elő. Az államvédelem átszervezése nyomán 1953. júliustól a Belügyminisztérium VI. osztályának felügyeleti csoportjában lett vizsgáló, majd fővizsgáló 1954. februárig. Ekkor a csoport helyettes vezetőjévé nevezték ki. Novemberben századossá léptették elő, majd (egyelőre ismeretlen időpontban) a BM Vizsgálati Főosztálya Kémelhárító Vizsgálati Osztályára került. 1955. augusztusig a Különleges Ügyeket Vizsgáló Osztály helyettes vezetője volt, majd a Szovjetunióban végezte el az egyéves operatív iskolát. 1956. augusztusban a Belügyminisztérium Vizsgálati Főosztályára térhetett vissza mint a Kémelhárító Vizsgálati Osztály helyettes vezetője. E beosztását a forradalom kitöréséig látta el. Önéletrajza szerint 1956. október 23-án szabadságon volt, és szüleit látogatta meg Pincehelyen, de az események hírére visszautazott a fővárosba. Október 25‒30. között szolgálati helyén tartózkodott, majd a Ferihegyi repülőtéren állomásozó szovjet egységekhez került mint tolmács. Az 1956. november 4-i szovjet katonai intervenció után kisebb felderítői feladatokat bíztak rá, majd 10-éig a XVIII. kerületi szovjet parancsnokságon tartózkodott. Ekkorra kapcsolatot tudott kiépíteni elvbarátaival, és újra a megszerveződő magyar belügyi szervekhez, az Országos Rendőr-főkapitányság II. Főosztályának vizsgálati osztályára került. 1957. januárban ugyanott a kémelhárító vizsgálati alosztály vezetője lett. Átigazolt a Magyar Szocialista Munkáspártba, majd belépett a Magyar Partizán Szövetségbe. Az év folyamán beválasztották a vizsgálati osztályon működő pártbizottságba és párt-végrehajtóbizottságba is (előbbinek 1961-ig, utóbbinak 1959-ig volt tagja). 1957. májustól továbbra is az új szervezeti rendben a BM II/8-a fedőkódot kapott kémelhárító vizsgálati alosztályt vezette. 1958. november 8-án rendőr őrnaggyá léptették elő, a következő évben pedig jogi diplomát szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1962-ben elvégezte a BM Idegen Nyelvi Főiskoláját, ám az év augusztusában az MSZMP Központi Bizottságának a munkásmozgalmi személyek ellen elkövetett törvénytelenségekről szóló határozata a felelősök között nevezte meg, és kizárta a pártból. Ezzel egyidejűleg az állambiztonságtól is leszerelték. Augusztus 16-ával került a Komplex Külkereskedelmi Vállalathoz, ám már néhány hónap múlva, november 1-jén áthelyezték osztályvezetői beosztásba a nehézipari termékek export-importjával foglalkozó NIKEX-hez. 1967-ben visszavették a Magyar Szocialista Munkáspártba, ám korábbi párttagságát nem ismerték el. 1970-ben a Külkereskedelmi Minisztérium állományába került, augusztus 1-jével kereskedelmi titkári feladatokat látott el a delhi képviseleten. Megbízatása lejártakor, 1975. szeptember 1-jén a minisztérium Távol-keleti Fejlett Országok Főosztályára nevezték ki osztályvezető-helyettesi beosztásba. 1977. október 1-jével ugyanott osztályvezetővé lépett elő. 1981. május 22-től újra külszolgálatban volt, Delhiben lett kereskedelmi tanácsos. Innen 1985. június végén tért haza, majd július 1-jei hatállyal a Külkereskedelmi Minisztérium Fejlődő Országok Főosztályán lett osztályvezető. Az év szeptember 1-jén minisztériumi tanácsosi címet kapott. Beosztását az 1987. decemberi átszervezés során létrehozott Kereskedelmi Minisztériumban is megtartotta.

Források: Barkóczi Pál (1929) személyi anyaga. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 2.8.1. 303. Barkóczi Pál (1929‒1988) személyi anyaga. Pénzügyminisztérium Irattára, volt Külkereskedelmi Minisztérium regisztratúrája.