Apja polgári iskolai tanár volt, a holokauszt áldozata lett. – A gimnáziumi érettségi letétele után 1936-tól tisztviselőként, kifutóként, segédmunkásként dolgozott, beiratkozott a jogi egyetemre, de rövid ideig fogtechnikus-tanuló is volt. 1940-ben, majd 1942-től folyamatosan munkaszolgálatot teljesített, többször kísérelt meg szökést. 1945. április 1-jén a Harka községbe bevonuló szovjet csapatok szabadították ki. Visszatért Budapestre, s még abban a hónapban jelentkezett az államrendőrség kötelékébe. Szintén 1945 áprilisában belépett a Szociáldemokrata Pártba, de már szeptembereben átigazolt a kommunista pártba. A rendőrségen bűnügyi területen dolgozott, majd 1947-ben a jogi diploma megszerzése után a Belügyminisztérium személyzeti osztályára került. 1949-től a Budapesti Központi Katonai Ügyészségen ügyészi szolgálatot teljesített. 1952-ben bírói és államügyészi, valamint hadbírói vizsgát tett. 1953. október végén rendőr őrnagyi rendfokozatban leszerelt, mert a legfőbb ügyész 1953. novembertől kinevezte a Budapest Fővárosi Ügyészség Nyomozás Feletti Felügyeleti Csoportjának vezetőjévé. 1955 őszén átkerült a Pest Megyei Ügyészséghez, ugyancsak a nyomozati csoport vezetőjének. 1957. szeptember végén, közelebbről nem ismert okok miatt kikerült az ügyészség állományából, s a Bútorértékesítő Vállalatnál helyezkedett el jogtanácsoként. Életútjának további alakulásáról nem rendelkezünk adatokkal.

Kitüntetések: 48-as Díszérem (1948); Közbiztonsági Érem (1952).

Források: Legfőbb Ügyészség Központi Irattára I/215, S/24.