Apját 1944-ben Németországba hurcolták, ahonnan nem tért vissza. – 1944-ben a mátyásföldi Corvin Mátyás Gimnáziumban érettségizett. Ezt követően néhány hétig egy gyárban dolgozott segédmunkásként. 1944. júniusban behívták munkaszolgálatra, de 1944. szeptemberben megszökött. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, s jogutódainak is tagja lett. 1947. június–1948. március között a Nemzetgyűlésben, illetve az Országgyűlésben elnöki titkár, 1948. március–szeptember között a Magyar Ifjúság Népi Szövetségénél politikai munkatárs volt, majd három hónapos pártiskolát végzett. 1949 tavaszán a Magyar Dolgozók Pártjában tartott tagrevízió során a Mosonyi utcai rendőrlaktanyában a 3. számú különleges bizottság tagjaként működött. 1949. novembertől a Magyar Tudományos Akadémia titkári hivatalában dolgozott különböző beosztásokban, utoljára osztályvezetőként. 1951-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett oklevelet, júniustól az egyetem bölcsészettudományi karának titkára, 1952. novembertől a Külügyi Főiskola adjunktusa, majd docense volt. 1954. szeptembertől a Szentendrei Járási Ügyészségen járási ügyészként, 1955. áprilistól a Pest Megyei Ügyészségen az általános felügyeleti csoportban ügyészként működött. 1955. szeptembertől a Legfőbb Ügyészségen csoportvezető ügyész volt az általános felügyeleti csoportban a panaszügyeknél, 1956. márciustól csoportvezető a titkárság ellenőrzési osztályán. 1957. októberi önéletrajza szerint „az ellenforradalom kitörése után október 25-én egy ügyészi értekezleten fegyvert kértem az ellenforradalom ellen, és önként jelentkeztem az akkor alakuló statáriális csoportba. Emiatt október 29-én a Legfőbb Ügyészség Forradalmi Bizottsága kiutasított az épületből, majd általam nem ismert vádakkal kieszközölte, hogy 1956. december elején áthelyezzenek a Bácsalmási Járási Ügyészségre járási ügyésznek.” A legfőbb ügyész 1957. júniusban visszahelyezte Budapestre, a Fővárosi Ügyészség politikai osztályára. 1957. októberben „az ellenforradalmi ügyekben tanúsított következetes, harcos magatartásáért és a Fáy Gyula és társai ellenforradalmi bűnügyben tanúsított kiemelkedő vádképviseletéért” 550 Ft pénzjutalmat kapott. Az 1957. november 15-én készült minősítésében javasolták, hogy „mint tárgyaló ügyészt is élvonalba lehet tenni. […] A Politikai Osztályon több vádlottas ügyekben nemcsak a vádiratot szerkesztette, hanem az ügyeket le is tárgyalta, anélkül, hogy különösebb kifogást meg lehetett volna állapítani.” 1959. áprilistól a Legfőbb Ügyészség Politikai Osztályon volt főosztályügyész. 1960. április 26-án a Magyar Szocialista Munkáspárt Győr-Sopron Megyei Bizottságának javasolták megyei főügyészi kinevezését, amelyet azzal is alátámasztottak, hogy „az ellenforradalom alatt kifogástalan magatartást tanúsított. […] Politikai állásfoglalása kifogástalan. Több nagy jelentőségű ellenforradalmi bűnügy tárgyalása során kimagasló teljesítményt nyújtott. Az ellenforradalmi bűnügyek felszámolásában, a népbírósági és gyorsított eljárás során végzett kiváló munkája elismeréséül 1960. április 4-én »Szocialista Munkáért Érdemérem« kitüntetésben részesült.” 1960. júniustól 13-án a Győr-Sopron megyei főügyész volt. 1962. július 16.–1962. szeptember 22. között a Legfőbb Ügyészség Személyzeti Főosztályán főosztályvezető-helyettesként dolgozott, 1965. februári önéletrajzából ismert, hogy az 1962. augusztusi párthatározattal kapcsolatos legfelsőbb bírósági felülvizsgálati eljárásban vett részt. 1962. szeptember 23-tól a Fővárosi Főügyészségen osztályvezető ügyészként a Politikai Osztályt, 1963. júliustól a Központi Vádképviseleti Osztályt, 1966. januártól az Egyesített Bírói Felügyeleti Osztályt, 1968. júniustól a Nyomozó Osztályt, 1972. februártól a Nyomozásfelügyeleti Osztályt, 1979. februártól a titkárságot vezette, közben főügyészségi főtanácsosi címet is kapott. 1985. december 31-ével nyugállományba vonult. 1988. július 1.–1988. december 31. között szerződéssel a Fővárosi Főügyészségen ügyészi munkakörben alkalmazták.

Kitüntetések: Az Ügyészség Kiváló Dolgozója (1958); Szocialista Munkáért Érdemérem (1960); Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970); Munka Érdemrend ezüst fokozata (1974); Ügyészségi Törzsgárda Jelvény arany fokozata (1984); Munka Érdemrend arany fokozata (1985).

Források: Legfőbb Ügyészség Központi Irattára 10811, R/68. Zinner Tibor et al. [Kahler Frigyes, Koczka Éva, Pálvölgyi Ferenc, Tóth Béla]: Megfogyva és megtörve. Évtizedek és tizedelések a jogászvilágban, 1918–1962. Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Budapest, 2005. 526., 566.