Apja kovács, földműves, alkalmi munkás volt. – A hat elemi után napszámosként, 1940-től a pécs-mecsekszabolcsi Szent István-aknán bányászként dolgozott. 1944-ben fegyelemsértés és munkamegtagadás címén három alkalommal is fogházbüntetésre ítélték, rövid ideig munkaszolgálatos is volt. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, s utódszervezeteinek is tagja lett. 1946-ban hat hónapos közigazgatási tanfolyamot végzett, 1948-ra kijárta a polgári iskolát is. 1949-től jegyzőgyakornok volt az Egerági Körjegyzőségen, 1950–1951-ben a két évfolyamos Külügyi Akadémián tanult. 1951-től a Külügyminisztériumban dolgozott a jogi-konzuli osztályon, majd a politikai főosztályon kínai referensként. 1954-től a Budapest XIII. Kerületi Tanács, 1955-től a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága Személyzeti Osztályán volt előadó, 1956. februártól a Mogürt Gépjármű Külkereskedelmi Vállalatnál személyzeti osztályvezető. 1956. októberben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen állam- és jogtudományi oklevelet szerzett, 1957. áprilisban doktorrá avatták. Az 1956-os forradalom leverését követően november 11-től 1957. március 30-ig a Budai Honvéd Karhatalmi Ezred XII. kerületi századánál szolgált, őrmesteri rendfokozatban szerelt le. 1957. áprilistól a Győr-Sopron Megyei Ügyészségen beosztott ügyész volt. 1957. decemberi minősítése szerint „az ellenforradalom résztvevőinek ügyészi vonalon történő felszámolásában eddigi rövid ügyészi munkássága során is bőven kivette a részét. Ő készítette elő és képviselte a vádat Mindszenti László volt péri plébánosnak ellenforradalmi tevékenységén kívül fegyverrejtegetéssel kapcsolatos ügyét. A Győri Rádió és postások ellenforradalmárainak ügyében erélyes vádképviseletével, alapos és elmélyült vádbeszéde is hozzájárult az ügynek tárgyilagosan történő elbírálásához.” 1958. júniusban kinevezték a Győri Városi-Járási Ügyészség vezetőjévé, 1960. májusban magánéleti problémái miatt áthelyezték a Kecskeméti Városi-Járási Ügyészség élére. 1963. decembertől a Pest Megyei Főügyészségen volt beosztott ügyész. 1964. április 30-án előzetes letartóztatásba helyezték, 1964. június 5-én fegyelmi büntetésként azonnali hatállyal elbocsátották állásából, 1964. július 17-kizárták az MSZMP-ből. 1964 októberében a Legfőbb Ügyészség Nyomozó Osztálya vádiratot nyújtott be a Fővárosi Bírósághoz dr. Váradi János és 11 társa ellen „jogtalan előny követelésével és elfogadásával elkövetett bűntett miatt”. Életútjának további alakulásáról nem rendelkezünk adatokkal.

Kitüntetések: Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957).

Források: Legfőbb Ügyészség Központi Irattára I/1666, V/53.