1922. 10. 29. Budapest — 2008. 03. 14. Budapest
Anyja neve: Lurcz Emilia
Apja neve: Salamon Géza
Apja igazságügy-minisztériumi számvevőségi tisztviselő, anyja tanítónő volt.
Középiskolai tanulmányait Budapesten és Sopronban végezte, 1940-ben a soproni állami Széchenyi István Gimnáziumban érettségizett. 1944 júniusban a Pázmány Péter Tudományegyetemen jogtudományi doktori oklevelet szerzet, s kinevezték az Újpesti Járásbíróságra joggyakornoknak.
1944. októberben behívták katonának, 1944 decemberében alakulatával együtt Németországba vitték, ahol 1945. május 3-án brit hadifogságba esett. 1946 februárjában megszökött, visszatért Budapestre, s igazolása után 1946 augusztusában ismét munkába állhatott. 1948. novemberben egységes bírói és ügyvédi vizsgát tett. 1949. októbertől a pestvidéki, 1951-től a Pest megyei, 1953-tól a Veszprém megyei államügyészségen, illetve ügyészségen, 1955. júliustól Zalaegerszegen a járási, 1956. májustól az összevont városi és járási ügyészségen dolgozott beosztott ügyészként. 1957. márciusban áthelyezték a Dabasi járási, 1957. májusban a Pest megyei, 1958. februárban a fővárosi ügyészségre (1959-től főügyészség), ahol 1958. novembertől a nyomozás feletti felügyeleti, 1960. januártól a bírói felügyeleti osztályon szolgált.
1957. decemberi minősítése szerint 1956. november 2-án „az úgynevezett »Forradalmi Bizottmány« tagja lett, a háromtagú bizottságon belül a vezető szerepet ő töltötte be. Ez a bizottmány az ő vezetésével két ügyészt az állásából elbocsájtott, majd később a megyei ügyészt és a központi járási ügyészt felszólították, hogy a további intézkedésig hagyják el munkahelyüket. Dr. Salamon Géza ezzel tehát ellenforradalmi magatartást tanúsított, fellépése ellenforradalmi volt, s lényegében az ügyészség vezetőitől erőszakos fellépéssel átvették a vezetést. Munkáját szakmai vonalon egyébként jól végzi. Hosszabb ügyészi gyakorlattal rendelkezik, és meglehetős jó felfogású egyéniség. A bűnügyi munkában alapos gyakorlatra tett szert. Állásfoglalásai és döntései általában helyesek, több ellenforradalmi jellegű bűnügyekben is készített vádiratot. Tárgyalási magatartása már gyengébb, mert általában elég passzív magatartást tanúsít. Magatartása általában passzív és visszahúzódó, politikai kérdésekben egyáltalán nem nyilatkozik.”
A forradalom alatti szerepvállalásáért nem érte retorzió. A kommunista pártba soha nem kérte felvételét. 1966. szeptember 7-én Borsi Zoltán, a Legfőbb Ügyészség Titkárságának vezetője berendelte az LÜ Büntetőbírói Osztályára, de még ugyanazon a napon Radó Ilona főosztályügyész feljegyzése alapján vizsgálatot indított Salamon „vallásosságának” kivizsgálására. A vizsgálatot konkrét bizonyítékok híján lezárták, de az ügy szerepet játszott abban, hogy hogy a Legfőbb Ügyészségen nem véglegesítették, hanem 1967. januárban visszakerült korábbi beosztásába. 1967. augusztustól a Fővárosi Főügyészségen csoportvezető ügyész volt, 1978-ban főügyészségi tanácsosi címet kapott. 1983. július 31-ével nyugállományba vonult.
Kitüntetések:
Az Ügyészség Kiváló Dolgozója (1963); Munka Érdemrend ezüst fokozata (1972); Ügyészségi törzsgárda arany fokozata (1976, 1983); Munka Érdemrend arany fokozata (1983).
Források: Legfőbb Ügyészség Központi Irattára X/1196, S/106.