1914. 09. 14. Tardona — 2003. 08. 05. Miskolc
Anyja neve: Tóth Eszter
Apja neve: Goór Gyula
Földművescsaládban született. Az elemi iskolát szülőfalujában végezte, majd tizennégy éves korától munkába állt. 1934-től a Diósgyőri Szénbánya Rt.-nél, 1936-tól a Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak diósgyőri üzemében volt segédmunkás. 1938-ban vonult be katonai szolgálatra, 1940-es leszereléséig alakulatával részt vett a Felvidék és Erdély visszacsatolásában. 1941-ben elbocsátották a vasgyárból, 1942-től a szovjet csapatok bevonulásáig a Ludnavölgyi Kőszénbánya Vállalat Kft. szénbányájában dolgozott csillésként és vájárként.
1945. márciusban belépett a Magyar Kommunista Pártba, a helyi szervezet vezetőségi tagja, 1946-tól községi titkár lett. 1947-ben pártja Edelénybe, majd 1948-ban Putnokra küldte járási titkárnak. 1949-től a Borsod megyei pártbizottság oktatási osztályvezetője volt.
1950. március 15-én századosi rendfokozatban a honvédség hivatásos állományába vették. A Honvédelmi Minisztérium Személyügyi Főcsoportfőnökségén személyügyi előadóként, a három hónapos tiszti tanfolyam elvégzését követően osztályvezetőként szolgált. 1951-ben soron kívül őrnaggyá léptették elő. Ugyanabban az évben áthelyezték az Egészségügyi Tiszti Iskolára személyügyi alosztályvezetőnek. Alakulata megszűnését követően, 1954. februártól a Fővárosi Kiegészítő Parancsnokság káderalosztályának vezetője, 1955. januártól a Honvédelmi Minisztérium 8. osztályának ellenőre volt.
1953-ban kezdte meg tanulmányait az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, s 1955. szeptember közepétől saját kérésére a Budapesti Katonai Ügyészségre került nyomozó ügyészi beosztásba. Az 1956-os forradalom első napjaiban lakásán tartózkodott, majd október 26.–november 1. között a Katonai Főügyészség utasítására a Tüzér Tiszti Iskolán az elfogott forradalmárok kihallgatását végezte. Ezt követően november 4-ig épületvédelemre volt beosztva a Budapesti Katonai Ügyészségen. November 10-ig a lakásán tartózkodott, majd a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián részt vett a karhatalom megszervezésében. A forradalom leverését követően az MSZMP ügyészségi alapszervezetének felállításán ténykedett, amelynek intézőbizottsági tagja is lett. 1957. februártól ügyészi kinevezést kapott, és azonnal bekapcsolódott a forradalmárok elleni statáriális eljárásokba. 1957-ben megszerezte a jogi végzettséget, s alezredessé léptették elő. A Budapesti Katonai Ügyészségről 1957 novemberétől nyolc hónapra a Debreceni Katonai Ügyészségre vezényelték.
1966. március 21-i szolgálati viszonyát megszüntették, majd befolyással való üzérkedés és közokirat-hamisítás vádjával 1966. május 3-án másodfokon két év szabadságvesztésre ítélték. Leszerelésével egyidejűleg nyugállományba helyezték. Nyugdíjasként később még munkát vállalt, az 1970-es években jogtanácsos volt a Magyar Néphadsereg Textiltisztító és Javító Üzemében.
Kitüntetések:
Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957)
Szolgálati Érdemérem (10 év után, 1961)
Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozata (1965)
Szolgálati Érdemérem (15 év után, 1965)
Források: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár 98717/II.