Apja művezető volt. Eredeti családnevét 1953/54-ben változtatta Zalkára. 1917 és 1925 között négy elemit és négy polgárit végzett, majd műszerésznek tanult. 1928-tól műszerészsegédként dolgozott a Standard Villamossági Rt.-nél, mellette kitanulta a szerszámkészítést, és 1930-ban művezetői képesítést is szerzett. 1927-től tagja volt az ifjúmunkások egyesületének, 1928 és 1939 között pedig a vasasszakszervezetnek is. Sorkatonai szolgálatát 1933-ban kezdte meg, tisztesiskolát végzett, 1935-ben pedig távírászi képzést is kapott. A második világháború idején, 1941 júniusa és decembere között tizedesként frontszolgálatot teljesített. Leszerelését követően eredeti szakmájában dolgozott a Gamma Műveknél. 1945. január 16. és március 4. között szovjet fogságban volt, majd csatlakozott az új magyar hadsereghez, és 1945 márciusában Ausztriába került a 6. hadosztállyal. 1945-ben belépett a kommunista pártba. Ugyanazon év nyarán nevelőtiszti tanfolyamra járt Balatonalmádiban, majd a 17/II. zászlóalj nevelőtisztje lett. 1946 márciustól határvadászként szolgált, törzsőrmesteri rendfokozatban. 1946. novembertől szerszámkészítőként, 1948 februárjától művezetőként dolgozott, 1949 szeptembere és 1950 januárja között a Mechanikai Mérőműszerek Gyára Vállalat tervosztályát, 1950. január 19. és 1951. május 2. között a Veszprémi Fémfeldolgozó Vállalat műszaki ellenőrzési osztályát vezette. Munkáskáderként hívták be a hadseregbe. 1951. május 2. és július 3. között részt vett a Műszaki Tiszti Iskola tartalékos tiszti képzésén, s századosi rendfokozatot kapott. 1951. augusztus 1-jén személyügyi tisztként a Honvédelmi Minisztérium Igazságügyi Osztályára került. 1952. március 1-jén kinevezték a személyügyi osztály élére. 1953-ban fejezte be a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetemet. 1953. december 8-án személyügyi osztályvezetőként áthelyezték a Katonai Főügyészséghez. 1955. január 29-én őrnaggyá léptették elő. „Az ellenforradalom alatt bizonyos fokig »megszédült«, nemzeti összefogásról beszélt a szovjet csapatok ellen. November 4-e után becsületesen kiállt a néphatalom védelmében, önként vállalt statáriális tárgyalást, példát mutatott a tiszti nyilatkozat aláírásánál” – olvasható 1958-as minősítésében. Jogi diplomáját 1957. december 28-án, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerezte, de már március 15-től ügyészként is dolgozott. 1957. augusztus 1-től a határőrség ügyészségén, 1958. február 1-től a Szegedi Katonai Ügyészségen tevékenykedett ügyészként. 1959. február 25-től a Budapesti Katonai Ügyészségre vezényelték, majd 1960. június 15-től a Katonai Főügyészség Belügyi Osztályán teljesített szolgálatot. 1961. február 1-jén alezredessé léptették elő. 1967. február 28-án helyezték nyugállományba.

Kitüntetések: Magyar Partizán Emlékérem (1953) Szolgálati Érdemérem (1953) Szolgálati Érdemérem (10 év után, 1961) Szolgálati Érdemérem (15 év után, 1966) Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata (1967) Szocialista Hazáért Érdemrend (1968)

Források: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár 330/1353.