1920. 10. 24. Zalamindszent — 1987. 02. 02. Budapest
Anyja neve: Szalai Mária
Apja neve: Kovács Vendel
Szülei napszámosok voltak. – Az elemi iskolát Zalalövőn, a gimnáziumot Zalaegerszegen végezte el, 1944-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem jog- és államtudományi karán doktorált. 1944. júliustól a Budapesti Központi Járásbíróságon dolgozott joggyakornokként. Budapest ostroma után, 1945. februárban hazaköltözött az 1936-tól már Dunavecsén lakó szüleihez, ahol járási főjegyzővé választották. 1945. júliusban visszatért a fővárosba, s korábbi munkahelyén helyezkedett el. 1945-ben belépett a Szociáldemokrata Pártba, 1948-ban a kényszerű pártegyesítéskor a Magyar Dolgozók Pártja tagja lett. 1948. májusban egységes bírói és ügyvédi vizsgát tett. 1948. novembertől járásbíró volt a vámosmikolai, annak megszűnte után, 1950. májusól a váci járásbíróságon. 1950. szeptember–októberben hathetes tartalékos tiszti tanfolyamot végzett. 1950. októberben az Igazságügyminisztériumba került előadónak, elsősorban feljelentésekkel foglalkozott. 1951. április végétől századosi rendfokozatban a Honvédelmi Minisztérium Igazságügyi Csoportfőnökségénél dolgozott előadóként, majd osztályvezetőként. 1953-ban kinevezték a katonai főügyész helyettesévé, 1955-ben alezredessé léptették elő. 1956 szeptemberétől rész vett a Farkas Vladimírral szemben indított, később nyílttá tett büntetőeljárás előkészítésében, október 11-étől ő vezette kihallgatását is.
A forradalom kitörése után beválasztották a Legfőbb Ügyészség Ideiglenes Forradalmi Bizottmányába, október 30-án pedig annak elnöke lett. A szovjet intervenció után az elsők között lépett be a Magyar Szocialista Munkáspártba. A megtorlás során részt vett a statáriális ügyek tárgyalásában, majd önként jelentkezett a vádhatóság képviseletére Dudás József és társa büntetőügyében. Maléter Pál ügyét is elvállalta volna, de a volt honvédelmi minisztert a Nagy Imre-perben ítélték el, amelyet nem hadbíróság tárgyalt. 1957. szeptember 6-ával áthelyezték Budapest Főváros Ügyészség Büntetőbírósági Felügyeleti Osztályára beosztott ügyésznek. 1960. januártól a Fővárosi Főügyészség Központi Vádképviseleti Osztályát, 1963. januártól a Nyomozó Osztályt vezette. 1968. júniustól 1982. júniusi nyugalomba vonulásáig a Büntetőbírósági Főosztály osztályvezetője volt. 1978-ban főügyészségi főtanácsosi címet kapott. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán 1978–1982-ben a jogi beszéd sajátosságai (retorika) címmel speciális kollégiumot vezetett.
Kitüntetések:
Kiváló Szolgálatért Érdemrend (1955); az Ügyészség Kiváló Dolgozója (1970); Munka Érdemrend ezüst fokozata (1974); Ügyészségi törzsgárda arany fokozata (1976, 1982); Munka Érdemrend arany fokozata (1982).
Források: Legfőbb Ügyészség Központi Irattára I/1777, K/265.