Apja tanító volt. A helyi elemi iskola elvégzését követően a komáromi, majd a dunaszerdahelyi gimnáziumba járt. A leventemozgalomban repülő kiképzést kapott, de levizsgázni a katonai helyzet miatt már nem tudott. Családját 1944-ben a börgöndi repülőtérre hurcolták kényszermunkára. Tanulmányait a háború végeztével a csehszlovákiai magyarüldözés következményeként Magyarországon folytatta: Budapesten érettségizett, majd beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karára. Családja nem tudta a tanulmányait támogatni, így alkalmi munkákból tartotta fenn magát. Felvételi útján 1949-ben került be a Honvéd Kollégiumba, s hallgatóként a honvédség állományába vették. A jogi egyetem elvégzése után 1951. júliusban hadbírójelöltként áthelyezték a Budapesti Központi Katonai Ügyészséghez, egyidejűleg hadnagyi rendfokozatot kapott. Kispál Pál százados katonai ügyész – későbbi katonai főügyész – mentorálásával ekkor sajátította el az ügyészi munka nyomozati részét. 1952 júliusában soron kívül előléptették főhadnaggyá, s augusztus 1-jével kinevezték a 11. gépesített hadtest vezető ügyészének. 1952-ben a Magyar Dolgozók Pártja tagjelöltje, 1953-ban teljes jogú tagja lett. 1954. december 1-től a Katonai Főügyészség felügyeleti osztályán dolgozott előadóként. 1956 októberében fegyveresen védte a Katonai Főügyészség épületét, „majd önként jelentkezett az ellenforradalmárok ügyeinek vizsgálatára, az elrendelt statárium előkészítésére”. Ezt a munkát „a Tiszti Kórházban fekvő sebesült ellenforradalmárok ügyeinek nyomozásával kezdte meg”, majd november 4-ét követően részt vett a statáriális ügyek tárgyalásában is. 1957. március 15-től a Budapesti Katonai Főügyészség parancsnokhelyettese lett, a következő hónapban pedig megszerezte a jogi doktorátust. 1958. áprilisban őrnaggyá léptették elő. 1958. augusztusi jellemzésében elöljárója kiemelte politikai szilárdságát, illetve jó szakmai képzettségét, irányítókészségének hiánya miatt ugyanakkor vezető beosztás betöltésére nem tartották alkalmasnak. Ennek megfelelően még abban az évben beosztott ügyészi helyre helyezték át. 1960. június 15-től a Budapesti Katonai Főügyészség BM Főosztályának állományába, ezzel egyidejűleg a néphadsereg tartalékállományába került. Rendőr alezredesként főosztályvezető-helyettesi beosztást töltött be. 1976-ban rendőr ezredessé léptették elő. 1984. június 30-ával vonult nyugállományba.

Kitüntetések: Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata (1960) Szolgálati Érdemérem (10 év után, 1961) Közbiztonságért Érem arany fokozata (1965) Szolgálati Érdemérem (15 év után, 1966) Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata (1969) Szolgálati Érdemérem (20 év után, 1971) Kiváló Szolgálatért Érdemérem (1972) Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata (1975) Szolgálati Érdemérem (25 év után, 1976) Vörös Csillag Érdemrend (1981) Szolgálati Érdemérem (30 év után, 1981) Fegyverbarátság Érdemérem arany fokozata (1982)

Források: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár 276/1347.