Apja járásbíró, anyja tanítónő volt. – Az elemi iskolát és a gimnáziumot Sátoraljaújhelyen végezte. 1921-ben érettségizett, majd Budapesten az egyéves kereskedelmi akadémiai tanfolyam hallgatója volt. 1925. decemberben a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen jogtudományi doktori oklevelet szerzett. 1926-tól a sajószentpéteri, 1927-től a miskolci, 1929-től a sátoraljaújhelyi járásbíróságon, 1930-tól a sátoraljaújhelyi törvényszéken dolgozott joggyakornokként, bírósági aljegyzőként, az egységes bírói és ügyvédi vizsga 1931. májusi letételét követően bírósági jegyzőként. 1936. júliusban került az ügyészség kötelékébe, Miskolcon, 1936. októbertől Debrecenben szolgált. 1945. májusban kinevezték debreceni főügyészhelyettesé, 1950. december végén a Debreceni Államügyészség alelnökévé. 1951. áprilisban azonban államügyésznek sorolták vissza, s 1952. februárban áthelyezték a Nyíregyházi Államügyészségre, a későbbi Szabolcs-Szatmár Megyei Ügyészségre. 1956. májusban csoportvezetővé lépett elő, de 1957. júniusban ismét beosztott ügyész lett. 1957. októberi minősítése szerint „az ellenforradalom idején tanúsított magatartása kifogás alá nem esett. Politikailag megbízható, állandóan képzi magát. Az ellenforradalmi eseményeket követő közvetlen időkben azonban, figyelemmel évtizedes ügyészi tapasztalataira és kiváló munkájára, vontatottan és kellő határozottság nélkül indult a konszolidáció útján.” Mindezek ellenére, s dacára, hogy a kommunista pártba soha nem kérte felvételét, 1957. szeptember 30-án berendelték a Legfőbb Ügyészség Büntetőjogi Főosztályára, ahol 1958. szeptember 30-ig teljesített szolgálatot. 1972. március végével vonult nyugállományba a Szabolcs-Szatmár Megyei Főügyészség bírói felügyeleti részlegétől, de részmunkaidőben 1978 végéig foglalkoztatták.

Kitüntetések: Munka Érdemérem (1954); az Ügyészség Kiváló Dolgozója (1958); Munka Érdemrend ezüst fokozata (1966).

Források: Legfőbb Ügyészség Központi Irattára VIII/1214, F/54.