1914. 11. 26. Rákospalota — 1981. 11. 16. Budapest
Anyja neve: Szél Terézia
Apja neve: Valachi László
Apja kárpitossegéd, anyja varrónő volt. Apja halála miatt hatéves korától Búz József és felesége nevelte, akik a nevükre is vették. 1923-ban árvaházba került. Négy elemi és négy polgári osztály elvégzését követően, 1929 és 1933 között kifutófiúként, cukrászinasként, majd -segédként kereste a kenyerét. 1933 és 1939 között egy fogyasztási szövetkezetnél volt gyakornok, segéd, később üzletvezető. 1936-ban belépett a szociáldemokrata pártba, ahol 1944-ig ifjúsági, sport és agitációs feladatokat látott el. Tényleges katonai szolgálatának letöltése után, 1941 és 1949 között a Saturnus háztartási vegyiárugyárban dolgozott tisztviselőként. A második világháború alatt gépkocsivezetőként szolgált a 101. vegyiharc zászlóaljnál, amellyel Voronyezsben, a magyar királyi 2. hadsereg hadműveleti területén is járt.
1945. februártól a Magyar Kommunista Párt és jogutódainak tagja volt, részt vett Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (Madisz) szervezésében, s különféle szemináriumokat, tanfolyamokat is elvégzett. 1949. júniusban pártjavaslatra az Országos Sporthivatal Nevelési Osztályára került táborozási előadónak, onnan 1949. szeptemberben „káderezés útján” jutott be a rákoskeresztúri Büntetőbírói és Államügyészi Akadémiára. Az akadémia és a tartalékos hadbírói tanfolyam elvégzését követően, 1950. október 14-én hadbíró századossá avatták, és beosztották a Budapesti Központi Katonai Ügyészséghez ügyészségvezető-helyettesnek, ahol egyben a párttitkári posztot is betöltötte. 1951-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara levelező tagozatán tanult, 1955-ben államvizsgázott. 1952. áprilisban őrnaggyá léptették elő. 1954. decembertől 1957. márciusig a Határőrség Katonai Ügyészségének vezető ügyészeként tevékenykedett. Erélytelen, gyenge vezetése miatt alezredesi előléptetését visszatartották.
Az 1956-os forradalom idején részt vett a határőrség ügyészségének objektumvédelmében, majd ügyészként kapcsolódott be a statáriális eljárásokba, amelyek során „tartósan helyt állt”. 1957. március 15-től a Budapesti Katonai Főügyészségen látott el ügyészi feladatokat. 1957. áprilisban – többek között a megtorlás időszakában tanúsított munkája elismeréseként – alezredessé léptették elő. 1959. november 15-én a Győri Katonai Bíróság elnökévé nevezték ki, amely beosztásból fegyelmi okokból eltávolították, és 1962. február 16-tól a Budapesti Katonai Bíróságon szolgált ítélőbíróként. 1965. november 1-től 1968. május 31-i nyugdíjazásáig a Debreceni Katonai Bíróság elnöke volt, ahonnan szolgálati idejének utolsó tíz hónapjára a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumához vezényelték. 1968. júniusi nyugállományba helyezése saját kérésére történt, egészségügyi okokra hivatkozva. Nyugdíjas éveiben, 1974-ig megbízással a Honvédelmi Minisztérium Személyügyi Főcsoportfőnökségén dolgozott.
Kitüntetések:
Magyar Népköztársaság Érdemérem arany fokozata (1951)
Szolgálati Érdemérem (1955)
Szolgálati Érdemérem (1960)
Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozata (1965)
Szolgálati Érdemérem (15 év után, 1965)
Szocialista Hazáért Érdemrend (1967)
Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata (1968)
Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata (1970).
Források: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár 61734/A.