Apja dr. Molnár Imre ügyvéd, anyja Kraeger Anna háztartásbeli. – Elemi és középiskolai tanulmányait Pápán végezte. 1927-ben a Pápai Református Kollégiumban érettségizett, 1932-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen jogi doktori oklevelet szerzett. 1933. július és 1934. szeptember között letöltötte kötelező katonai szolgálatát. 1934. szeptembertől a kisvárdai, 1936. augusztustól a veszprémi járásbíróságon, 1938. szeptembertől a győri ítélőtáblánál dolgozott joggyakornokként, fogalmazóként, az ügyészségi megbízott állandó helyetteseként, bírósági jegyzőként, majd bírósági titkárként. 1938. októberben egységes bírói és ügyvédi vizsgát tett. 1941. márciusban a Hatvani Királyi Járásbírósághoz járásbíróvá, 1942. januárban az Egri Királyi Ügyészséghez ügyésszé nevezték ki. 1944. januárban hadnagyi rendfokozatban behívták katonának, áprilisban megsebesült, felgyógyulása után a miskolci hadbírósághoz vezényelték. 1945. május 15-én Ausztria területén brit hadifogságba esett. Az év októberében tért vissza Magyarországra, s azonnal munkába állt az egri ügyészségen. 1948. júliusban áthelyezték a Győri Államügyészséghez. Bár a kommunista pártba sem akkor, sem később nem lépett be, 1953. szeptembertől a Győri Járási Ügyészség, 1956. májustól Győri Városi és Járási Ügyészség vezetője lehetett. 1958. áprilisi minősítése szerint „az ellenforradalom időszakában különösebb ténykedése nem volt, csupán elvileg támogatta azokat a nézeteket, amelyek az ellenforradalmat szabadságharcnak tekintették, ellenezték a párt befolyását és a hivatalokban való szervezését. Ennek ellenére mégis ő volt a régi ügyészek közül az első, aki a fiatal kommunista ügyészek hatására megkezdte a munkát. […] Nyíltan vallja azt, hogy az ügyészi szervezetben folyó káderpolitika alapjaiban hibás, amikor a régi előfeltételek nélkül fiatal munkaerőket állítanak ügyészi munkakörbe. Minden törekvése arra irányul, hogy maga mellé régi munkaerőket gyűjtsön, akik szorosan vett szakmai értelemben gyakorlottabbak, de politikai szempontból kevésbé értékes munkaerőknek számítanak. […] Összegzésképpen (sic!) megállapítható, hogy nagy munkabírásánál, elméleti és gyakorlati ismeretei alapján értékes munkaerő, azonban vezetői és politikai következetlensége miatt szoros felügyeletre szorul.” 1958. júniusban áthelyezték a Győr-Sopron Megyei Ügyészségre csoportvezető ügyésznek, ahonnan 1974. januárban vonult nyugállományba.

Kitüntetések: Tűzkereszt I. fokozata; az Ügyészség Kiváló Dolgozója (1958); Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970); Munka Érdemrend ezüst fokozata (1973).

Források: Legfőbb Ügyészség Központi Irattára I/81, M/139.