1917. 08. 17. Kassa
Születési név: Juhász-Laczik László
Anyja neve: Ambró Ilona
Apja neve: Juhász-Laczik Géza
Jogászcsaládból származott, apja hadbíró őrnagy, anyja törvényszéki bíró leánya volt, testvére is ügyész lett. A családot eredetileg Juhász-Lacziknak hívták, tagjai mindkét névváltozatot használták.
Az elemi iskola első három osztályát Kassán, a negyedik osztályt és a reáliskola első három évét Miskolcon végezte. Apját 1929-ben Debrecenbe helyezték, így ott fejezte be középiskolai tanulmányait, 1936-ban a Debreceni Állami Reáliskolában érettségizett. 1940. októberben a debreceni Tisza István Tudományegyetemen jogtudományi doktori oklevelet szerzett.
Tanulmányai befejezése után Debrecenben ügyvédjelölt, később a Besztercei Királyi Törvényszéknél bírósági aljegyző lett, de ténylegesen néhány hónapot dolgozott, mert 1940. decemberben behívták katonának, tartalékos tiszti iskolát végzett, 1941. júliustól októberig és 1943. áprilistól 1944. márciusig a keleti fronton szolgált, végül 1945. április 23-án Németországban amerikai hadifogságba esett. 1945. október 15-én tért haza, jelentkezett az új magyar honvédségbe, ahonnan 1945. november 14-én tartalékos alhadnagyként szerelt le.
1946. márciustól a Veszprémi Törvényszéknél szolgált, elsősorban büntetőügyekkel foglalkozott. 1947–1948-ban a Veszprémi Népbíróság tanácsjegyzőjeként működött. Miután 1948. júniusban letette az egységes bírói és ügyvédi vizsgát bírósági titkárrá lépett elő. 1948–1950-ben alap- és középfokú szakszervezeti szemináriumot végzett, de a kommunista pártba nem lépett be. 1951-ben a balatonfüredi járásbíróságra helyezték át önálló működési körrel felruházott bírósági titkárnak.
1952–1953-ban a Veszprémi Államügyészséghez került mint fogalmazó, és Sümegre helyezték közvádlónak. Az ügyészi szervezet átalakítás után 1953. szeptembertől a Sümegi Járási Ügyészség járási ügyésze volt, de apja hadbírói múltja miatt a helyi párt- és államvédelmi szervek kereszttüzébe került, ami miatt többször kérte áthelyezését. 1956. márciustól 1978. januári nyugállományba vonulásáig a Veszprémi Városi-Járási Ügyészségen a vezető ügyész helyetteseként dolgozott. 1958. januári minősítése szerint „az ellenforradalom ideje alatt […] részt vett a rendőrség által letartóztatott államvédelmi elvtársak kihallgatásában. […] Ezt az ügyet a Legfőbb Ügyészség lezárta azzal, hogy Juhász elvtárs azt az akkori megbízott megyei ügyész utasítására végezte, vele szemben azonban sem az ellenforradalmat megelőző időben, sem az alatt, sem azt követően az említett esetet kivéve semminemű kifogás nem merült fel.”
1959-ben megfosztották tartalékos tiszti rendfokozatától, mert önéletrajzában elhallgatta apja 1945 előtti tevékenysége részleteit, elsősorban azt, hogy Signum Laudist kapott.
Kitüntetések:
Tűzkereszt I. fokozata (1944); az Ügyészség Kiváló Dolgozója (1965); Ügyészségi Törzsgárda arany fokozata (1976)
Források: Legfőbb Ügyészség Központi Irattára IX/2996, J/44.