Szülei 1944-ig gazdasági cselédek voltak Csongrád vármegyében. A hat elemi kijárása után mezőgazdasági gépkezelői tanfolyamot végzett. 1945. októberben belépett a Magyar Kommunista Pártba, 1948-tól a Magyar Dolgozók Pártja tagja volt. 1947-től traktorvezetőként dolgozott az árpádhalmi gépállomáson. Katonai szolgálatát 1949. szeptemberben a rákoskeresztúri Büntetőbírói és Ügyészi Akadémián kezdte meg mint honvéd kollégista, majd oklevele megszerzését követően, 1950. szeptember–októberben tartalékos hadbírói tanfolyamot végzett. 1950. október 15-én főhadnagyi rendfokozatban a Budapesti Katonai Ügyészségre helyezték, ügyészi beosztásba. 1952. február–decemberben a Magyar Néphadsereg (MN) 1. építődandárjának ügyészségén tevékenykedett alosztályvezetőként, és ugyanazon év november 7-ével századossá léptették elő. Az építődandár megszüntetését követően, 1953. december 8. és 1955. szeptember 15. között a Honvédelmi Minisztérium Tüzér Parancsnoksága Ügyészségén szolgált nyomozó ügyészként. 1955. szeptember 15-től a Budapesti Katonai Ügyészségen töltött be katonai ügyészi beosztást. Az 1956-os forradalom idején október 29-ig az ügyészség épületvédelmében vett részt, majd lakásán tartózkodott. Adatlapja szerint november 10. és december 14. között karhatalmista volt, „ellenforradalmi személyek előállításában és a fegyverek összeszedésében tevékenykedett”. Mint azt 1958-as minősítése kiemeli, a forradalom napjait követően „az ügyészi munka megindulásakor a rögtönbíráskodásból is kivette részét”. 1956. november 30-án belépett be a Magyar Szocialista Munkáspártba, 1957-ben őrnaggyá léptették elő. Ugyanabban az évben befejezte 1952-ben megkezdett tanulmányait az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. 1958-ban egy, 1959-ben három fegyelmi eljárást indítottak ellene, parancsvégrehajtás elmulasztása és polgári személlyel történt verekedés miatt. 1959-ben Pinczés István hadbíróval közös abasári szolgálati útjuk során „leittasodtak, és civil személyeket inzultáltak”. A botrányokozás miatt az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága pártfegyelmivel két évre felfüggesztette tagságát, és tartalékállományba helyezte. 1959 és 1962 között a Chemolimpex Külkereskedelmi Vállalatnál dolgozott jogtanácsosként. 1962. április 1-től polgári alkalmazottként a Budapesti Helyőrség-parancsnokságon volt jogi főelőadó. Elöljárója 1964-ben kezdeményezte hivatásos állományba való visszavételét, sikertelenül. 1969. június 1-től az MN Erdő- Vad- és Mezőgazdaság jogtanácsosa, 1974. augusztus 1-től az MN Textiltisztító és Javító Üzemigazgatóság személyügyi főelőadója, 1976. júniustól az MN Budapesti Területi Elhelyezési Igazgatóság jogügyi előadója volt, de a hivatásos katonai állományba nem tudott visszakerülni.

Kitüntetések: Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957)

Források: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár 200/452.