Apja rendőrségi segédhivatali igazgató volt. Apai nagyanyja családja 1933-ban örökbe fogadta apját, ettől kezdve a Kolozsi-Rechtorisz nevet viselték, de ő elsősorban a Kolozsi R. névváltozatot használta. 1934-ben érettségizett a Kecskeméti Református Gimnáziumban, majd egyéves sorkatonai szolgálatot teljesített, karpaszományos tűzmesterként szerelt le. A Kecskeméti Jogakadémián és a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen tanult, utóbbin 1939. októberben jogtudományi doktori oklevelet szerzett. 1940-től az érsekújvári rendőrkapitányságon rendőrfogalmazó-gyakornok, 1941. áprilistól a Kecskeméti Királyi Törvényszéken joggyakornok, 1941. decembertől bírósági aljegyző, 1944. januártól bírósági jegyző volt. 1944 őszén behívták katonának, s anélkül, hogy bármilyen hadműveletben részt vett volna, szovjet hadifogságba esett. A Szovjetunióból 1947. július 20-án tért haza, igazolták, s visszakerült korábbi állásába. 1949-ben áthelyezték a Kecskeméti Államügyészségre államügyész-helyettesnek. 1953. júniusban államügyésszé nevezték ki, s állandó hivatali székhelyéül Kiskunfélegyházát jelölték ki. 1954. márciusban visszakerült a Bács-Kiskun Megyei Ügyészséghez, 1956. májusban csoportvezető lett. A kommunista pártba sem 1956 előtt, sem az után nem lépett be. 1957. októberi jellemzése szerint „az ellenforradalom idején létrejött »forradalmi bizottságnak« tagja volt. A soviniszta és nacionalista légkörnek ő is teljes egészében a hatása alá került. […] November 4. után egészen januárig tapasztalható volt nála az általános sovinizmus és nacionalizmus eredményeként meglévő zűrzavar […] Ez év januárjában már […] megszűnt nála a tétovázás, az ingadozás, a határozatlanság”. 1957. októberben kinevezték a Bács-Kiskun megyei ügyész (1959-től főügyész) helyettesének. 1976. augusztus végén ebből a pozíciójából vonult nyugállományba.

Kitüntetések: Az Ügyészség Kiváló Dolgozója (1963); Munka Érdemrend ezüst fokozata (1966, 1975); Ügyészségi Törzsgárda arany fokozata (1976).

Források: Legfőbb Ügyészség Központi Irattára IX/1237, K/219.