Eredeti szakmája szűcssegéd volt. 1944-ben a német megszállás, majd a nyilasuralom idején a fővárosban feleségével együtt bujkálni kényszerült. 1945. február 12-től a Magyar Államrendőrségnél szolgált rendőrnyomozó főhadnagyként. 1947. márciustól az Agnus Szőrmekereskedelmi Kft.-nél szűcssegédként és kereskedelmi alkalmazottként dolgozott. Munka mellett továbbtanult, elvégezte a budapesti tudományegyetem jogi karán létesített munkástanfolyam két évfolyamát, majd a jogi karon letett első alapvizsga után 1949. márciusban kinevezték a Budapesti Törvényszéken aljegyzővé. 1949. október 15. és 1950. augusztus 15. között a Büntetőbírói és Ügyészi Akadémia hallgatója volt, 1951. júliusban pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetemen állam- és jogtudományi doktorátust szerzett. 1950. szeptembertől a Budapesti Államügyészségen államügyészként, 1951. márciustól a Budapesti Megyei Bíróságon bíróként tevékenykedett. A Jónás Béla vezette III. számú tanács tagjaként számos koncepciós ügyben vett részt szavazó bíróként, többek között a volt szociáldemokrata vezetők ellen indított eljárásokban és a Grősz-ügy mellékpereiben. 1953. júniusban, közel kétszázötven bíróval együtt, őt is elbocsájtották állásából. A Földmérő és Talajvizsgáló Irodánál helyezkedett el segédmunkásként, majd fúrósegédként, illetve mesterként, 1956 augusztustól a MÁV Vasúttervező Vállalatnál fúrótechnikusként dolgozott. Az 1956-os forradalom utáni megtorlások idején ismét igény lett szolgálataira, s 1957 március 15-ével kinevezték Budapest Főváros Ügyészsége politikai osztályára ügyésznek, 1958. április 15-től pedig a Legfőbb Ügyészség politikai osztályán főosztályügyészként tevékenykedett. Egy 1959. november 27-i személyi javaslat szerint „politikailag és szakmailag egyaránt igen alapos felkészültséggel és nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező, tehetséges ügyész. Bírói és ügyészi gyakorlatának legnagyobb részét a politikai bűnperek intézésével töltötte. 1957 márciusától kezdve kérlelhetetlen osztályharcossággal, igen tevékenyen és eredményesen működött közre az ellenforradalom büntetőjogi felszámolásában.” 1959. márciustól a Győr-Sopron Megyei Főügyészséget, 1960. júniustól főosztályvezető ügyészként a Legfőbb Ügyészség Titkárságát vezette. 1962. szeptemberben az MSZMP KB-nak a személyi kultusz éveiben a munkásmozgalmi emberek ellen indított törvénysértő perek lezárásáról szóló 1962. augusztus 16-i határozatával összefüggésben elbocsátották az igazságügy kötelekéből, s a Műszaki Tömítés Tűzoltó Armatúra és Tömegcikk Készítő Kisipari Termelőszövetkezet Jogi Irodájához helyezték át vezető jogászi pozícióba.

Kitüntetések: Munka Érdemérem (1958); az Ügyészség Kiváló Dolgozója (1960); Szocialista Munkáért Érdemérem (1960).

Források: Legfőbb Ügyészség Irattára X. 2283, Sz-84.