Szülei mezőgazdasági cselédek voltak. – Az elemi iskola hat osztályát Pécsett járta ki, majd péktanonc lett. Segédlevele megszerzése után 1937-ig szakmájában, 1940-ig mentőápolóként, majd mozdonyfűtőként, illetve váltókezelőként dolgozott. 1941-ben belépett a Szociáldemokrata Párt pécsi szervezetébe. 1938. február és 1939. január között letöltötte tényleges katonai szolgálatát. 1943. július és 1944. március között az orosz fronton kórházakba beosztott egészségügyi katona volt. 1945. februárban belépett a Magyar Kommunista Pártba, s jogutódainak is tagja lett. 1945-ben két hónapos pártiskolát végzett, majd megtették a MÁV Pécsi Üzletigazgatósága kommunista pártszervezete titkárává. 1945. novemberben a Belügyminisztérium állományába került, ahol 1952. augusztusig nyomozóként szolgált, utolsó rendfokozata százados volt. 1952. szeptemberben a kaposvári Béke Szálloda igazgatója lett. 1953. május 20. és 1954. szeptember 18. között elvégezte a Bírói és Államügyészi Akadémiát, s 1954. október 1-jével kinevezték a Pécsi Járási Ügyészség ügyészhelyettesévé. 1954. decemberben a Pécsi Megyei Ügyészség élére került, ahonnan 1955. augusztusban főosztályügyészként a Legfőbb Ügyészség Politikai Osztályára helyezték. 1958. áprilisi minősítése szerint „jelentős gyakorlati tapasztalattal bír a politikai bűnüldözés terén. […] Politikai magatartását a Párthoz és Köztársasághoz való törhetetlen hűsége, harcos kiállása jellemzi, aminek mindennapi munkájában adja tanújelét. Képességeinek megfelelően felelősebb politikai pörökben kapott vádképviseleti megbízást.” 1961. decemberben Eötvös Loránd Tudományegyetemen állam- és jogtudományi doktori oklevelet szerzett. 1962. szeptembertől a Legfőbb Ügyészség Politikai Osztályát vezette, és a főügyészségi pártalapszervezet vezetőségi tagja is volt. 1963. februárban az Ózdi Városi-Járási Ügyészség vezető ügyészévé nevezték ki – a döntés okának nincs nyoma az iratokban. 1964. októberben áthelyezték a Pest Megyei Főügyészséghez, ahol a nyomozás feletti felügyeletet látta el, és politikai ügyészként is tevékenykedett. 1977. április végével vonult nyugállományba.

Kitüntetések: Szocialista Munkáért Érdemérem (1956); Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozata (1957); Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970); az Ügyészség Kiváló Dolgozója (1975); Ügyészségi Törzsgárda ezüst fokozata (1976); Munka Érdemrend ezüst fokozata (1977)

Források: Legfőbb Ügyészség Központi Irattára II/1212, K/226.