Alkalmazotti családból származott, apja a BSZKRT villamosvezetője, majd a pécsi tudományegyetem fizikai dolgozója volt, anyja háztartásbeli. 1926 és 1930 között Pécsett négy elemit, 1930 és 1935 között Budapesten négy polgárit végzett. 1936–1937-ben felsőkereskedelmi iskolába járt. 1937-től Pécsett, Richter Gusztáv villanyszerelő-mesternél villanyszerelőnek és rádióműszerésznek tanult. 1941. októberben katonai szolgálatra vonult be Szentendrére, a magyar királyi 101. honvéd vasútépítő ezredhez. Alakulatával, a 102. vasútépítő zászlóaljjal 1942. február és 1943. június között a szovjet fronton tartózkodott, ahol harctéri tevékenységével kiérdemelte az I. osztályú Tűzkeresztet. 1944. januárban szerelt le, majd a pécsi MÁV Igazgatóság Távírda Intézőségénél lett távíróműszerész. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, részt vett a vasutas kommunista pártszervezet létrehozásában, amelynek vezetőségi tagja, majd propagandistája lett. 1949-ben három hónapos pártiskolát végzett, majd 1949 és 1951 között függetlenített párttitkárként dolgozott. 1951-ben jelentkezett a Zalka Máté Híradó Tiszti Iskola tartalékos tiszti tanfolyamára, amelynek elvégzését követően tartalékos főhadnagyi rendfokozatot kapott. A Budapesti Műszaki Egyetemről 1952. februártól 1953. áprilisig a Bírói és Államügyészi Akadémiára vezényelték, amelynek elvégzését követően, 1953-ban hadbírói tanfolyamra iskolázták be. Ezután került hivatásos tiszti állományba: 1953. július 4-től Kalocsán a 12. lövészhadosztály, 1956. október 1-től Székesfehérváron a 6. lövészhadtest katonai ügyészségén szolgált. Az 1956-os forradalom idején alakulatánál tartózkodott, ahol épületvédelemre osztották be. Miután elkezdődtek a statáriális eljárások, 1957. március 15-től politikai ügyész beosztásban a Kaposvári Katonai Ügyészséghez vezényelték. 1957. április 1-jétől századossá léptették elő. 1959. december 16-tól rendfokozata megtartása mellett átkerült a büntetés-végrehajtási testülethez: a pécsi büntetés-végrehajtási intézet parancsnokává nevezték ki. 1961-ben a Pécsi Tudományegyetem jogi karán doktorált. 1962 februárjában büntetés-végrehajtási őrnaggyá léptették elő, majd 1969. áprilisban alezredessé. Börtönparancsnoki beosztását 1971-es szolgálati balesetéig látta el, amelynek folyományaként 1972. május 31-i hatállyal rokkantsági nyugállományba helyezték. További sorsáról nem rendelkezünk adatokkal.

Kitüntetések: Szolgálati Érdemérem (10 év után, 1962) Szolgálati Érdemérem (15 év után, 1967) Haza Szolgálatáért Emlékérem arany fokozata (1970) Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970) Szolgálati Érdemérem (20 év után, 1972).

Források: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár 49721. Pogány András: Ötvenhatban Kaposváron, Kaposvár, Magánkiadás, 2007.

Megjegyzések: Az iratokban Légrádi néven is szerepel.