Apja villanyszerelő volt. Gimnáziumi érettségit tett. 1947-ben belépett a kommunista pártba. 1948-tól téglagyári munkásként dolgozott, 1949-től közigazgatási alkalmazott, 1951-től a Mezőkernél körzeti felelős, 1952-től a Magyar–Szovjet Társaságnál járási titkár volt. 1954. februártól a Veszprém Megyei Ügyészségen, 1954. szeptembertől a fővárosi XIX. kerületi ügyészségen, 1955. februártól a Nagykátai Járási Ügyészségen lett nyomozó, majd 1955. júliustól 1956. júniusig az ügyészi apparátuson kívül dolgozott függetlenített községi párttitkárként. 1956. júniustól a Monori Járási Ügyészségen volt ügyész, 1957. márciustól a Veszprém Megyei Ügyészségen politikai ügyész. A forradalmat követően belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba. 1957. október 30-i jellemzése szerint „az ellenforradalmi bűncselekmények feldolgozásánál munkáját megalkuvás nélkül, a legjobb igyekezettel törekszik megoldani. Tárgyalási magatartása határozott, vádbeszédei az ügyészi átlagot meghaladóan kiemelkedők. Jó szónoki készséggel rendelkezik. […] Az ellenforradalmi bűncselekmények feldolgozása területén a legnagyobb feladatok rá hárultak, amelyeket megalkuvás nélkül a legjobban igyekszik megoldani. A legnagyobb ellenforradalmi perek tárgyalásán a vádképviseletet ő látta el, így pl. a közelmúltban a győri különtanács általa Veszprémben négy hétig tárgyalt várpalotai ellenforradalmárok ügye, amelyben igen komoly ítélet született meg.” 1959. januárban a Pest Megyei Ügyészségre (áprilistól főügyészség) került politikai ügyésznek. 1959. júniusban az ügyészi szervezettől az Egri Gépállomások Igazgatósága kérte ki, ahonnan még abban az évben a Nehézipari Minisztériumba helyezték osztályvezetőnek. 1960-ban jogi doktori oklevelet, 1962-től ügyvédi jogtanácsosi végzettséget szerzett. 1968-ig az Országos Gumiipari Vállalatnál, később a Pilis és Vidéke ÁFÉSZ-nál lett jogtanácsos. Ekkor kérte, hogy a Monori Járási Ügyészségre nevezzék ki ügyésznek.

Források: Legfőbb Ügyészség Irattára