1928. 05. 21. Szeged — 1999. 06. 11. Budapest
Születési név: Czakó Sándor
Anyja neve: Czakó Erzsébet
Apja neve: Rácz Sándor
Anyja vasalónő volt. Hat hónaposan nevelőszülőkhöz került, tizenöt éves korában örökbe is fogadták, ekkortól használta a Rácz vezetéknevet.
Szegeden végezte el az elemi és a polgári iskola négy-négy osztályát, majd ugyanott iratkozott be felsőkereskedelmi iskolába is, ahol kereskedelmi érettségit szerzett 1946-ban. 1945-től a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség tagja volt. Érettségije után másutt elhelyezkedni nem tudván, segédmunkásként dolgozott a szegedi közúti hidak újjáépítésénél. 1946-ban lett a Magyar Kommunista Párt tagja. 1947. szeptemberben pályamunkás állást kapott a Magyar Államvasutaknál.
1948-tól a Magyar Dolgozók Pártja tagja volt, 1949. februárban jelentkezett próbarendőrnek Székesfehérvárott, de néhány hónap múlva leszerelték betegség miatt. Szeptemberben tudott elhelyezkedni szülővárosában az Orion bőrgyárban bérelszámolóként, ugyanekkor lépett be a bőripari szakszervezetbe. 1950-ben hat hónapos előadóképző pártiskolába járt, majd beiratkozott a szegedi egyetem jogász szakára, amelyet 1954-ben kitüntetéssel végzett el.
Első beosztása a váci járási ügyészségre szólt, de mielőtt elfoglalhatta volna állomáshelyét, tartalékos tiszti tanfolyamot végzett Mezőtúron, amelyet követően alhadnagyi rendfokozatot kapott. Októbertől dolgozott szakmájában.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc első napjaiban a Pest Megyei Ügyészségen tartózkodott, az épület védelmének megszervezésében vett részt. Október 29-én jutott el Vácra, ahol a rendőrök között agitált a rendszer mellett, illetve rejtett el iratokat a járási ügyészségen. Október 31-én, miután megtagadták fizetése folyósítását, és megtudta, hogy a nemzetőrök keresik, visszautazott Budapestre. Másnap a megyei ügyészségen jelentkezett, de mivel ott is a forradalom mellett álló szervek vették át az irányítást, hazament.
November 7-én jelentkezett ismét szolgálatra a Pest Megyei Ügyészségen, 12-étől pedig újra Vácott dolgozott. Átigazolták a Magyar Szocialista Munkáspártba, részt vett a járási ideiglenes intézőbizottság munkájában. Egy 1958-as jellemzés szerint „igen jó vádbeszédeket tart”.
1958. április 1-jétől a Magyar Néphadsereg hivatásos állományába került főhadnagyi rendfokozattal; a Budapesti Katonai Ügyészségre helyezték ügyészként. A katonai igazságügyi szervek MSZMP-bizottságának és -végrehajtóbizottságának tagja lett, emellett vezette a pártbizottság mellett működő agitációs és propagandabizottságot. 1960. április 4-ével századossá léptették elő, de már júniusban tartalékállományba helyezték, ekkor ugyanis átkerült a Belügyminisztérium hatáskörébe.
Rendőr századosi rendfokozatban továbbra is ügyészi munkakört látott el különböző katonai ügyészségeken. 1965-ben őrnaggyá, 1971-ben alezredessé léptették elő. 1975. decemberben került vissza a Magyar Néphadseregbe, 1976. január 1-jei hatállyal hadbíró alezredesként a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumára helyezték mint ítélőbírót. 1977-től munkahelyén alapszervezeti párttitkár is volt. 1983. augusztus 1-jével vonult nyugállományba.
Kitüntetések:
Rákosi Mátyás Tanulmányi Érdemérem (1954)
Munka Érdemérem (1956)
Ügyészség Kiváló Dolgozója (1960, 1963)
Közbiztonsági Érem arany fokozata (1963)
Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata (1965, 1975)
Szolgálati Érdemérem (10 éves: 1968; 15 éves: 1973; 20 éves: 1978; 25 éves: 1983)
Kiváló Szolgálatért Érdemrend (1969, 1983)
Kiváló Határőr (1972)
Források: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár 74644.