1928. 07. 17. Budapest — 2002. 03. 08. Székesfehérvár
Anyja neve: Nagy Emília
Apja neve: Podt Sándor
Apja bádogos és vízvezetékszerelő segédmunkás, anyja háztartásbeli volt. A négy elemit és a négy polgárit Budapesten végezte el. Asztalostanonc lett, de mestere a második világháborúban életét vesztette, így különböző segédmunkákból tartotta fent magát. 1947-től az akkori Lingel, a későbbi Budapesti Bútorgyár ipari tanulója lett, ahol 1949 nyarán szerezte meg a bútorasztalos segédlevelet. 1949-ben belépett a szakszervezetbe, majd 1951-ben felvették a Magyar Dolgozók Pártjába is. A szakszervezet és a bútorgyári partszervezet javaslatára bérszámfejtői munkakörbe helyezték, majd letöltötte hároméves kötelező katonai szolgálatát.
1953. május 20. és 1954. szeptember 9. között a Bírói és Államügyészi Akadémia hallgatója volt. 1954. szeptember 17-én a Székesfehérvári Járási Ügyészséghez nevezték ki járási ügyészhelyettesé. 1955. augusztus 17-től a Fejér Megyei Ügyészség politikai ügyésze lett. Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni minősítése szerint: „az ellenforradalmi bűncselekményeknél az ügyészség dolgozói közül elsőnek ismerte fel az események ellenforradalmi voltát, és ennek megfelelően kellő határozottsággal és eréllyel végezte a munkáját”. 1959. december 19-én az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán doktori oklevelet szerzett. 1960. december 2-től a Fejér Megyei Főügyészség nyomozócsoportjában csoportvezető ügyésszé nevezték ki. 1968. április 16-án beosztott nyomozó ügyésznek helyezték át. 1988. július 1-jén vonult nyugállományba.
Kitüntetések:
Munka Érdemérem (1961)
Kiváló Dolgozó (1978)
Törzsgárda ezüst fokozata (1979)
Források: Legfőbb Ügyészség Irattára