1937-ben Prágában fejezte be a jogi egyetemet, csehül és szlovákul is beszélt. 1937–1938-ban a csehszlovák hadseregben volt katona. Az egyetem elvégzését követően a Kassai Államépítészeti Hivatalnál dolgozott. 1940–1944 között munkaszolgálatos volt. 1945-től a politikai rendőrségen teljesített szolgálatot Debrecenben, majd Budapesten. Eredeti nevét (Braun) 1949-ben magyarosította. 1950. januárban az Államvédelmi Hatóság vizsgálati osztályára került, majd rövidesen az abban az évben önállósult főhatóság ügyészi kirendeltségének vezetője lett. 1953-ban szakvizsgát tett. 1945-től a Magyar Kommunista Párt és jogutódai tagja volt. 1953. októbertől a Legfőbb Ügyészség Különleges Ügyek Osztályának a helyettes vezetője volt. A forradalom és szabadságharc katonai vereségét követően a Legfőbb Ügyészség Büntető és a Katonai Kollégiumnak tagja lett. Kitüntetései mellett 1957-től számos pénzjutalomban részesült. 1959. június 15-i minősítése szerint „politikai kiállása – különösen az ellenforradalom alatt – igen jó volt. A legjelentősebb politikai bűnügyek ügyészi felügyeletének ellátása során szilárd, kommunista ügyészhez méltó magatartást tanúsított.” Nagy Imre és társai perében pótügyészként vett részt. 1960-tól a Legfőbb Ügyészség Önálló Politikai Főosztályát vezette, 1960. október 19-én készült kinevezési javaslata szerint „szakmailag és politikailag egyaránt jól képzett. Szakmai munkáját alapos jogi tudással, példamutató szorgalommal és a marxizmus–leninizmus elveinek helyes alkalmazásával végzi. Bátran és következetesen harcol az ügyészi felügyelet során a szocialista törvényesség érvényesüléséért. Politikai kiállása, általában az 1956-os ellenforradalmi ügyek feldolgozásában pedig különösen jó volt. A legfelsőbb politikai bűnperek ügyészi felügyeletét jól és eredményesen látja el. Nagy szakmai gyakorlata, tapasztalata s kiváló politikai képzettsége révén vezetői munkája minden tekintetben kifogástalan.” 1962. augusztus 15-én felfüggesztették a beosztásából. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságának határozata szerint az ÁVH ügyészi kirendeltsége vezetőjeként „részese volt néhány személy koncepciós ügyekben való elítélésének. Ügyésze volt Kardos György, Berkesi András, Majoros Sándor és Mátai Florence (Ignótus Pálné) 6–10 évre elítélésének, akiket később rehabilitáltak. A vizsgálat folyamán nem volt megállapítható, hogy Béres Miklós tudatos résztvevője lett volna a koncepciónak, hogy őrizetesekkel szemben fizikai és erkölcsi kényszert alkalmazott volna. A rehabilitációs ügyekben végzett munkája és az ellenforradalom utáni ügyészi tevékenysége pozitív.” Pártbüntetést nem kapott, s 1962. szeptember 13-án a Bányagépgyártási Tröszthöz „kérték át” jogtanácsosnak. Másodállásban a Gyógyszerkutató Intézetben is dogozott jogtanácsosként. Kérésére 1973-ban kivételes nyugellátást kapott, nyugdíját havi 4004 Ft-ról 5000 Ft-ra emelték.

Kitüntetések: Szolgálati jelvény, bronz koszorú (1947) Kossuth Emlékérem (1948) Szocialista Munkáért Érdemrend ezüst fokozata Magyar Szabadságért Érdemrend ezüst fokozata

Források: Legfőbb Ügyészség Irattára Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez. 2. kötet. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1993. Szerkesztette dr. Horváth Ibolya, dr. Solt Pál (a szerkesztőbizottság elnöke), dr. Szabó Győző, dr. Zanathy János és dr. Zinner Tibor. 841. Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez. 3. kötet. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1994. Szerkesztette dr. Horváth Ibolya, dr. Solt Pál (a szerkesztőbizottság elnöke), dr. Szabó Győző, dr. Zanathy János és dr. Zinner Tibor. 857 Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez. 4. kötet. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1995. Szerkesztette dr. Horváth Ibolya, dr. Solt Pál (a szerkesztőbizottság elnöke), dr. Szabó Győző, dr. Zanathy János és dr. Zinner Tibor. 1008. Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez. 5. kötet. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1996. Szerkesztette dr. Horváth Ibolya, dr. Solt Pál (a szerkesztőbizottság elnöke), dr. Szabó Győző, dr. Zanathy János és dr. Zinner Tibor. 852. Zinner Tibor: A kádári megtorlás rendszere. Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet, Budapest, 2001. 191., 424. Zinner Tibor et al. [Kahler Frigyes, Koczka Éva, Pálvölgyi Ferenc, Tóth Béla]: Megfogyva és megtörve. Évtizedek és tizedelések a jogászvilágban, 1918–1962. Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Budapest, 2005. 549. Zinner Tibor: Halálos évtized a „Népköztársaság nevében!”. A Legfelsőbb Bíróság halálos ítéletei 1957. január 14. és 1966. október 13. között. In „A Köztársaság nevében!”. Pálinkás György emlékkönyv. Szerkesztette Balla Judit–Borbély Zoltán–Koltay András. Rejtjel Kiadó, Budapest, 2007. 45. Horváth Miklós–Zinner Tibor: Koronatanúk jeltelen sírgödrökben. Dokumentumok Nagy Imre és társai pertörténeteihez. CD-melléklettel. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2008. 683., 926. Zinner Tibor: A „nagy affér” – a Rajk–Brankov-ügy. 2. kötet. Saxum, Budapest, 2014. 401., 405–406., 420., 431., 437., 439., 451., 456., 580., 617.