Paraszti családból származott. A szülők kilenc gyermeke közül négy érte meg a felnőttkort. Az elemi iskola hat osztályának kijárása után cipésznek tanult. 1943-ban szerezte meg segédlevelét, majd különböző sepsiszentgyörgyi, illetve csíkszeredai műhelyekben dolgozott szakmájában. 1944 őszén behívták mint leventét, de alakulata mintegy másfél hét múlva feloszlott a szovjet előnyomulás következtében. A front átvonulása után újra szakmájában helyezkedett el Brassóban, és belépett a cipészszakszervezetbe. 1946-ban – későbbi közlése szerint részben családi okból, részben a jobb megélhetés reményében – áttelepült Magyarországra. Eleinte Debrecenben, majd Budapesten dolgozott. 1948-ban a Ju-Ró Cipőgyárban helyezkedett el, itt szakszervezeti bizalmi, illetve a Magyar Szabadságharcos Szövetség üzemi alapszervezetének titkára is volt. 1949-ben vették fel a Magyar Dolgozók Pártjába, majd szinte azonnal „kiemelték”, ugyanis az üzemi pártszervezet szakérettségire javasolta. Az egyéves előkészítő tanfolyam után sikeresen le is tette a vizsgát, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogász szakára jelentkezett. Tanulmányai mellett a Dolgozó Ifjúság Szövetsége egyetemi bizottságában agitációért és propagandáért felelős titkárhelyettes volt, 1951-ben pedig a hallgatói pártszervezet szervezőtitkárának, később titkárának tették meg. Harmadévesen tanulmányi eredményei miatt Rákosi-ösztöndíjban részesült. 1954-ben kitüntetéssel diplomázott, és a pártközpontban helyezkedett el mint az Adminisztratív Osztály politikai munkatársa. Itt dolgozott az 1956-os forradalom kitöréséig. Későbbi (1958-as) minősítése szerint „az ellenforradalom alatt [a] népi demokrácia mellett politikailag pozitíven értékelhető magatartást tanúsított”. Az 1956. november 4-i szovjet katonai intervenció után átigazolták a Magyar Szocialista Munkáspártba, majd jelentkezett a karhatalomba. 1956. decembertől ismét korábbi munkahelyén, a pártközpontban dolgozott, de már 1957. februárban kérte jogi pályára helyezését, mondván: a jogászi tapasztalat hiánya feszélyezi egykori évfolyamtársaival szemben. A pártvezetés eleget tett kérésének, így 1957. február 9-ével a Legfőbb Ügyészség politikai osztályára került főosztályügyészként. Az év októberében írásbeli megrovásban részesítették, mert egy politikai büntetőügyben, Novobáczky Sándor esetében két alkalommal sem hajtotta végre a legfőbb ügyész utasítását: soron kívüli vádemelés helyett megszüntető határozatot hozott. Feltehetően ezzel összefüggésben november 15-ével felmentették beosztásából, és áthelyezték Budapest Főváros Ügyészségére. 1958. január 29-től az V. kerületi ügyészség élén állt. 1959. február 6-ától teljesen új munkakörben dolgozott, ekkor ugyanis a Magyar Tudományos Akadémia állományába került mint a Tudományos Minősítő Bizottság Titkársága vezetője. 1960. április 1-jei hatállyal az államigazgatásba helyezték, és kinevezték a Földművelésügyi Minisztérium Jogügyi Osztálya vezetőjévé. 1963-ban megszerezte az állam- és jogtudományok kandidátusa fokozatot. A munkahelyén zajló átszervezések, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium létrehozása következtében 1967-től az új tárca Igazgatási és Jogügyi Főosztálya élére került. 1969. áprilisban elhelyezték a minisztériumból, és kooptálták az államigazgatás ellenőrzésére hivatott csúcsszervbe, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságba, amelynek elnökhelyettesévé is megválasztották. 1979-től a Népi Ellenőrzés c. lap szerkesztőbizottsági tagja volt. Az MSZMP XII. kongresszusán (1980. március 24‒27.) beválasztották a Központi Bizottság mellett működő Szövetkezetpolitikai Munkaközösségbe (amelynek ülésein állandó meghívottként már 1970-től részt vett) és a párt legfőbb fegyelmi fórumának számító Központi Ellenőrző Bizottságba. A népi ellenőrzéstől 1983. május 31-ével vonult nyugállományba, a párttestületekből az MSZMP XIII. kongresszusán (1985. március 25‒28.) maradt ki. 1985. decembertől társadalmi munkatársként dolgozott a Központi Ellenőrző Bizottságnak; panaszok elbírálása és vizsgálatok lefolytatása tartozott hozzá.

Kitüntetések: Munkás Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957) Munka Érdemrend arany fokozata (1964, 1978) Szocialista Magyarországért Érdemrend (1983)

Fő művei: A termelőszövetkezetek vezetése és társadalmi szervezetei. KJK, Budapest, 1967. (Az új gazdasági mechanizmus gyakorlata a mezőgazdaságban.) A szövetkezeti vezetés kettőssége. KJK, Budapest, 1977.

Források: Az MDP KV Titkársága 1954. június 28-i ülésének jegyzőkönyve. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára M-KS 276. fond 54. csoport 322. őrzési egység. Az MSZMP Szervező Bizottsága 1957. február 6-i ülésének jegyzőkönyve. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára M-KS 288. fond 6. csoport 10. őrzési egység. Az MSZMP KB Titkársága 1961. február 7-i ülésének jegyzőkönyve. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára M-KS 288. fond 7. csoport 326. őrzési egység. Az MSZMP KB Titkársága 1983. május 2-i ülésének jegyzőkönyve. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára M-KS 288. fond 7. csoport 672. őrzési egység. Molnár Imre (1928) személyi anyaga. Legfőbb Ügyészség Irattára.