Apja Kertész Nándor szabósegéd, később rendőr volt, anyját Katrencsik Jolánnak hívták. A négy elemi és a négy polgári iskolai osztály kijárása után 1939-től a Salgótarjáni Acélárugyárban lakatosnak tanult, de segédlevelet nem szerzett, 1942-től betanított esztergályosként dolgozott. 1944. novemberben behívták katonának, a visszavonulás során Ausztrián keresztül Németországba akarták vinni, de 1945. április 28-án több társával együtt megszökött, és sikeresen hazatért. 1945. június 1-jével felvették a Belügyminisztérium állományába. Őrszemesként kezdte, később közigazgatási és bűnügyi előadóként szolgált, majd 14 hónapos rendőrtiszti iskolát végzett. Munka mellett sportolt, ökölvívásban országos bajnok, 1949-ben a világbajnoki keret tagja volt. 1946-ban belépett a Magyar Kommunista Pártba, s jogutódainak is tagja lett. 1952. októberben leszerelt a rendőrségtől, utolsó rendfokozata hadnagy volt. Az Állami Könyvterjesztő Vállalatnál nyomozó rendészként, majd a Belügyminisztérium Műszaki Javító Vállalatánál rendészeti osztályvezetőként dolgozott. 1953. októbertől a Budapest I. Kerületi Ügyészségnél alkalmazták nyomozóként. 1954-ben elvégezte az Ügyészségi Nyomozói Tanfolyamot. 1955. novemberben a Legfőbb Ügyészségre került nyomozónak. 1957. februárban a Budapest VI. Kerületi Ügyészségnél előadó ügyésszé, 1957. novemberben ügyésszé nevezték ki. 1958. februártól Budapest Főváros Ügyészsége Politikai Osztályán, áprilistól a Nyomozás Feletti Felügyeleti Osztályán szolgált. 1959. júliusban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen állam- és jogtudományi doktori oklevelet szerzett. 1959. novemberben áthelyezték a Fővárosi Főügyészség Nyomozó Osztályára beosztott ügyésznek. 1985. december 31-én nyugállományba vonult.

Kitüntetések: Ügyészségi Törzsgárda ezüst fokozata (1976); Legfőbb Ügyészi Dicséret (1978); Ügyészségi Törzsgárda arany fokozata (1983); Kiváló Munkáért (1985).

Források: Legfőbb Ügyészség Központi Irattára I/143, K/289.