1927. 06. 22. Pétervására — 2001. 06. 11. Budapest
Anyja neve: Vágó Ilona
Apja neve: Turay András
Apja MÁV-segédtiszt volt. Az elemi iskola négy osztályát 1933 és 1937 között Ormospuszta-Bányatelepen járta ki, gimnáziumi tanulmányait Miskolcon, Losoncon és Újvidéken folytatta, végül 1945-ben a soproni Állami Széchényi István Gimnáziumban érettségizett. Ugyanebben az évben beiratkozott az Egri Érseki Jogakadémiára, és Pétervásárán a községi körjegyzőségen lett jegyzőgyakornok. 1946. októbertől a Szociáldemokrata Párt tagja volt, 1947. decemberben átlépett a Magyar Kommunista Pártba. 1948-ban a Népjóléti Minisztérium megbízásából szociális titkárként dolgozott az egri szociális felügyelőségen, egyidejűleg a közigazgatási pártszervezet kádereseként is tevékenykedett. Szociális titkári minőségében az egri, a pétervásárai, majd a hatvani járási titkári feladatokkal is megbízták. Az egri jogakadémia megszüntetése miatt 1949 őszétől a budapesti tudományegyetem jogi karának levelező tagozatán tanult tovább, ahol 1951. júliusban szerzett oklevelet. 1950. szeptembertől az Egri Járási Tanács Végrehajtó Bizottságának oktatási főelőadó-csoportvezetőjévé nevezték ki.
1951. augusztus–szeptemberben gyalogsági tartalékos tiszti tanfolyamot végzett Kiskunhalason, amely után hadnagyi rendfokozatban kezdte meg tényleges katonai pályáját. 1951. novembertől fogalmazói beosztásban a Debreceni Katonai Bíróságra került, egyúttal megbízták a bíróság párttitkári feladatainak ellátásával is. 1952. júliustól nyomozó ügyészként a debreceni 9. lövészhadtest katonai ügyészségére vezényelték. 1952 és 1954 között Debrecenben elvégezte a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetemet. 1954. december 1-jétől főhadnagyi rangban a Debreceni Katonai Ügyészségen szolgált nyomozó ügyészként.
Az 1956-os forradalom idején részt vett az ügyészség épületének védelmében. 1957. március 15-én katonai ügyésszé nevezték ki addigi szolgálati helyén, a Debreceni Katonai Ügyészségen: „Először a fegyverrejtegetők bíróság elé való állításával, majd utána az ellenforradalmárok ügyeivel foglalkozott” – áll 1958-as minősítésében. „Mindkét vonalon határozott kiállást tanúsított, egy ügy kivételével, amelyért a Főügyész Elvtárstól fenyítést kapott.” 1957. december 15-től századossá, 1962. december 15-én őrnaggyá lépett elő.
1964. június 15-től – tartalékállományba helyezésével egyidejűleg – kinevezték megyei főügyésznek a Vas Megyei Főügyészségre. 1966. május 2-án Szolnokon lett megyei főügyészhelyettes, de követelőző magatartása, majd a hatóságok lakásügyben történő tudatos félrevezetése miatt beosztott ügyészi munkakörbe helyezték, aminek következtében lemondott az állásáról. 1967. május 5-től a Telki Erdő- és Vadgazdaság, valamint a Veszprémi Erdőgazdaság jogtanácsosa volt. 1968. február 15-től a Honvédelmi Minisztérium Erdészeti Főosztályának jogtanácsosaként dolgozott. Utolsó ismert munkahelye 1974. június 10-től az Erdőkémia Vállalat és a Magyar Néphadsereg Veszprémi Erdőgazdasága volt, ahol vezető jogtanácsosi feladatkört látott el.
Kitüntetések:
Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957)
Szolgálati Érdemérem (10 év után, 1961)
Haza Szolgálatáért Emlékérem ezüst fokozata (1962).
Források: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár 75947.