A Horthy-korszakban fodrászsegédként dolgozott, és kapcsolatba került az illegális kommunista mozgalommal is. 1943. október 4-én munkaszolgálatosként Ukrajna területére vitték. Nővére meghalt a deportálás során, ő 1945. május 20-án tért haza a munkaszolgálatból. Az 1945. novemberi nemzetgyűlési választások után a Magyar Kommunista Párt javaslatára a Belügyminisztérium állományába került, 1953. szeptemberben operatív tisztként szerelt le a belső karhatalomtól. A Bírói és Államügyészi Akadémia elvégzése után 1954. szeptember 17-től előbb Székesfehérvárott a megyei ügyészségen, majd 1956. május 1-től a fővárosban a XVIII. és az V. kerületben ügyészhelyettes, illetve ügyész. 1957. január 30-tól a Fővárosi Ügyészség Bírói Felügyeleti Osztályán volt ügyész. Egyetemi tanulmányai befejezését követően 1959. november 10-től a Fővárosi Főügyészség Politikai Osztályán nyomozó ügyész, 1960. október 11-től csoportvezető ügyész. Munkaviszonya 1966. július 16-án megszűnt, mert kérelmére áthelyezték a Katonai Főügyészséghez, azon belül a Budapesti Katonai Ügyészséghez beosztott ügyésznek (1966. július 15-től), rendőr őrnagyi fokozattal a Belügyminisztérium állományában. Dr. Götz János fővárosi főügyész által aláírt 1957. október 30-i minősítése szerint „az ellenforradalom alatt mindvégig megőrizte hűségét a népi demokráciához, a párthoz. Az elsők között volt, akik jelentkeztek az MSZMP-be. Ugyancsak. az elsők között jelentkezett arra, hogy ellenforradalmi ügyekben a vádat képviselje […] A nagyobb ügyekben alaposan tanulmányozza az ügyiratokat, a vádbeszédet pontosan elkészíti. A tárgyaláson tett indítványaival és a tárgyalások közötti időben végzett nyomozásával nagyban segíti a bíróságok munkáját […] A Tóth Ilona, Gór József, Eörsi István ügyekben a vádképviseletet látta el, igen eredményesen…” Újabb, 1959. július 22-i minősítése szerint „a Tóth Ilona és társai, Angyal István és társai, Kalamár [József] elvtárs gyilkosai elleni nagyobb terjedelmű ellenforradalmi ügyekben igen eredményesen látta el a vádképviseletet. Szép ügyészi munkát fejtett ki Hegedűs [Géza] és társai kispesti nyilas banditák elleni ügyben, ahol a nyomozástól, vádiratszerkesztéstől, a vádképviselettől egymaga látta el az ügyészi feladatokat.”

Kitüntetések: Az Ügyészség Kiváló Dolgozója (1957) Szocialista Munkáért Érdemérem (1960)

Források: Legfőbb Ügyészség Irattára I. 854, M-96.