Apja gimnáziumi tanár volt, anyja a háztartást vezette. Az elemi iskola első két osztályát az akkor már a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz tartozó Újverbászon, a harmadikat és a negyediket Budapesten járta ki (szüleivel 1920 után költöztek a fővárosba). 1931-ben a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban érettségizett. Mérnöknek készült, de a numerus clausus miatt nem vették fel a Műegyetemre, így a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karára jelentkezett. ahol 1936-ban doktorált. 1936 és 1942 között különböző ügyvédi irodákban ügyvédjelöltként dolgozott, de az ügyvédi kamarába származása miatt nem vették fel. 1940. szeptember–december között az erdélyi Székelyhídon teljesített munkaszolgálatot. 1942. áprilisban ismét behívták, csak negyven hónap múlva térhetett vissza otthonába. Előbb szovjet területre vezényelték, átélte az 1943. januári doni áttörést. A visszavonuláskor nem Magyarország felé, hanem fehérorosz területre szállították. Munkaszolgálatos alakulatával az újabb szovjet előrenyomuláskor előbb a németek által megszállt Lengyelországba szorult, majd Németországon át csak 1944 szeptemberében került újra magyar területre. Az év végén a nyilasok társaival együtt Kassáról gyalogmenetben hajtották Szombathely felé, majd 1945 januárjában a határon átadták őket a németeknek. 1945 márciusában a mauthauseni koncentrációs táborba, onnan a gunskircheni altáborba deportálták, ahol 1945. május 5-én szabadították fel az amerikai csapatok. 1945 augusztusában érkezett vissza Budapestre, néhány nappal később belépett a kommunista pártba. Több politikai szemináriumot elvégzett, maga is tanított hasonlókon. 1946-ban letette az egységes bírói és ügyvédi vizsgát. 1946. március 1-jétől a mérnökszakszervezet ügyészeként dolgozott, a szakszervezeti tagok érdekvédelmével és fegyelmi ügyekkel egyaránt foglalkozott. 1949. május 1-jével hadbíró őrnagyi rendfokozattal a honvédség tényleges állományába vették. A Budapesti Katonai Ügyészség (BKÜ) honvédelmi minisztériumi kirendeltségén teljesített szolgálatot, majd a BKÜ-n lett beosztott ügyész. 1950. februárban áthelyezték a Honvédelmi Minisztérium Igazságügyi Osztályára, illetve Igazságügyi Csoportfőnökségére előadónak. 1952. áprilisban alezredessé léptették elő, ekkor már főelőadó volt a csoportfőnökség törvényelőkészítő osztályán. 1951–1953 között elvégezte a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetemet. 1953. december 8-án átkerült a Katonai Főügyészség törvényelőkészítő és tanulmányi csoportjához főelőadónak, majd 1955. június 23-ával az Igazságügyminisztérium megalakuló katonai főosztálya tanulmányi csoportjának vezetője lett. 1956. február 29-ével a hadsereg létszámcsökkentésére hivatkozva tartalékállományba helyezték, március 1-jétől a Fővárosi Bíróság bírája lett, másodfokú tanács tagjaként a büntetőszakban dolgozott. Az 1956-os forradalom idején október 23-tól egészen december 1-ig a lakásán tartózkodott, MSZMP-párttagságát a dokumentumok 1957. január 7-étől számítják. 1958. április 21-én visszavették a néphadsereg állományába, és a Katonai Főügyészséghez osztották be főügyészségi ügyészként. Önéletrajza szerint főleg bírói felügyeleti munkát végzett, de a más hatóságoktól érkező utasítás-, szabályzat- és jogszabálytervezeteket is véleményezte. Jogtudományi, jogértelmezési tanulmányokat is publikált, többek között a parancsmegtagadás eseteit és a hadseregbeli fegyelmezés lehetőségeit tárgyalva. 1964. december 1-jétől az Igazságügyminisztérium Katonai Főosztályának felügyeleti főelőadója volt, 1970. augusztus 31-én helyezték nyugállományba.

Kitüntetések: Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozata (1952) Kiváló Szolgálatért Érdemérem (1955, 1963) Az Ügyészség Kiváló Dolgozója (1959) Szolgálati Érdemérem (10 év után, 1961) Szolgálati Érdemérem (15 év után, 1966) Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata (1967, 1970) Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970) Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozata (1985).

Fő művei: Üzemi Bizottságok útmutatója. Többekkel. Budapest, Szakszervezeti Tanács „Munka” Könyv- és Lapkiadó, 1948. Új büntető-törvénykönyvünkről. Honvédségi Szemle, 1962/7. 92–94. A parancsnokok és katonai igazságügyi szervek a fegyelem megszilárdításáért. Honvédségi Szemle, 1964/7. 102–106. Néhány probléma a honvédelmi kötelezettség elleni bűntettekkel kapcsolatban. Katonai Jog- és Igazságszolgáltatás, 1970/1. 72–78. http://www.hadijog.hu/wp-content/uploads/2015/08/1970.pdf, 2017. december 13.

Források: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár 292/377. A Magyar Állam szervei, 1944–1950. A szerkesztőbizottság elnöke: Vörös Károly. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1985. Gyarmati György: A Rákosi-korszak. Rendszerváltó fordulatok évtizede Magyarországon, 1945–1956. Budapest, ÁBTL–Rubicon, 2011.