1912. 06. 09. Celldömölk — 1979. 08. 21. Budapest
Anyja neve: Schön Sarolta
Apja neve: Kálmán Mór
Apja kereskedősegéd, majd tisztviselő, anyja háztartásbeli volt. Családja 1915-ben Budapestre költözött, alsó- és középfokú tanulmányait már a fővárosban végezte. 1930-ban érettségizett, de apja korai halála miatt továbbtanulása anyagi nehézségekbe ütközött, így a szükséges forrásokat a Gerbeaud könyvelőgyakornokaként, valamint magántanárként teremtette elő. 1931–1940 között ügyvédi irodákban dolgozott joggyakornokként. 1934-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem (a későbbi ELTE) jogi karán doktorált.
1934–1935-ben egyéves katonai szolgálatot teljesített a magyar királyi 2. honvéd gyalogezrednél, majd tiszthelyettesi iskolát végzett; karpaszományos őrmesteri rendfokozatot kapott. 1936-ban és 1938-ban négy-négy hét gyakorlaton vett részt. 1940-ben „megbízhatatlanság” miatt, származására való tekintettel hat hónapos munkaszolgálatra hívták be. 1942-től 1944-ig a 109/7. és a 109/8. munkásszázadban szolgált a megszállt szovjet területen, majd Borba került kényszermunkára. Innen Németországba deportálták, ahol több koncentrációs táborban is megfordult, ezt követően kényszermunkásként egy repülőgépgyárban dolgozott. Az őrök egy itt elkövetett szabotázscselekmény miatt megverték, aminek következtében jobb keze egyik ujját elvesztette.
Hazatérését követően, 1945 júliusában Budapesten önként jelentkezett a rendőrséghez, ahová mint tisztviselő nyert beosztást. 1945 novemberétől századosként beosztott tiszt, majd főtiszt lett. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, 1948-ban a Magyar Dolgozók Pártja megalakulásakor „passzivitása” miatt tagjelöltté minősítették vissza, 1950-ben lett teljes jogú párttag.
1948-ban letette az egységes bírói vizsgát, 1949-ben katonai ügyészi tanfolyamot végzett. 1949-től a Katonai Főügyészségen töltött be ügyészi, majd főügyészhelyettesi beosztást. 1953-ban rendőr alezredessé léptették elő, s – a rendőrügyészségek megszüntetését követően – a Katonai Főügyészségen még ez év októberében honvéd alezredesként tárgyaló ügyész beosztásba került. Elöljárói jellemzése szerint „megfontolt, gyakran túl óvatos, állásfoglalását igyekszik elöljárói véleményéhez igazítani”, 1956 után azonban „hibáin változtatott”, és „kellő eréllyel” képviselte a „néphatalom” érdekeit.
Az 1956-os forradalom idején szolgálati helyén épületbiztosításban vett részt. 1956. november 19-én belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba. 1958 júniusában „jó munkájára való tekintettel” kinevezték a Katonai Főügyészség Büntetőjogi Osztályának helyettes vezetőjévé, mely beosztásban 1968-as nyugállományba helyezéséig szolgált. 1968 májusában rendőr ezredessé léptették elő.
Kitüntetések:
48-as Díszérem (1948)
Közbiztonságért Érdemérem (1951)
Szolgálati Érdemérem (1955)
Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozata (1957)
Szolgálati Érdemérem 10 év után (1958)
Kiváló Szolgálatért Érdemérem 15 év után (1961)
Szocialista Munkáért Érdemérem (1962)
Szolgálati Érdemérem 20 év után (1965)
Források: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár 46455.
HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Levéltár XI. fondfőcsoport