Apja szobafestőként dolgozott, a Tanácsköztársaság idején tagja volt a budafoki direktóriumnak, amiért több évet töltött börtönben. Anyját Poech Máriának hívták. Vezetéknevét 1925-ben változtatta Darvasra. Hat gimnáziumi osztályt végzett. 1920–1921-ben a Royal Szállóban dolgozott takarítóként. 1922. március 22-én önkéntesként lépett be a folyamőrséghez, ahol 1923. novembertől rajosként (tizedesként), 1925. szeptembertől negyedesként (szakaszvezetőként) szolgált. 1925 októberében írnok lett. 1927-ben tisztesiskolát, majd írnok-szaktanfolyamot végzett. 1928. május 1-jén hajómesteri (őrmester) rendfokozatot kapott. 1928. augusztus 1-jével hivatásos állományba vették. 1936. november 1-jén címzetes törzshajómesterré léptették elő, két évvel később pedig írnok törzsőrmester lett. 1939-ig a budapesti révkapitányság őrzászlóaljánál szolgált, akkor a folyamőrség ügyészségére osztották be. 1941. november 1-jén főtörzsőrmesterré léptették elő. 1940-ben részt vett az erdélyi, 1941-ben a délvidéki bevonulásban. 1941. augusztus 1-től hathavi szabadságot kapott, amely alatt a Pestvidéki Törvényszéken volt próbaszolgálaton. 1942. október 14-én „mindennemű szolgálatra és munkára alkalmatlannak” minősítették, és 1943. február 1-jei hatállyal nyugdíjazták (ebben szerepet játszott felesége zsidó származása). 1943 decemberétől néhány hónapon keresztül az Angol–Magyar Bank segédtisztviselőjeként dolgozott. 1944 decemberétől 1945 februárjáig Érden, az újjáalakult rendőrségen szolgált politikai vezetőként. 1945 februárjában belépett a Magyar Kommunista Pártba, a párt érdi szervezete és a helyi nemzeti bizottság elnöke lett. 1945. december 1-jén rehabilitálták és igazolták, s alhadnagyként az 1. honvédkerület tartalékállományába került. 1946. augusztus 1-jén hadnaggyá léptették elő. 1946. szeptember 25-én ismét elbocsátották a tényleges szolgálatból (B-listázták), de 1947. július 12-én visszavették. 1947. november 1-től a szegedi 3. honvédkerület ügyészségének állományába került lajstromvezetőként, majd felügyelőtisztként. 1948. márciusban hadnaggyá, augusztusban főhadnaggyá léptették elő. 1948. decemberben honvéd igazságügyi szaktiszti vizsgát tett. 1949. áprilistól a Budapesti Katonai Ügyészség fogházfelügyelőjeként szolgált, májustól századosi rendfokozatban. 1949. decemberben a Honvédelmi Minisztérium Igazságügyi Osztályára helyezték. 1950. májusban őrnaggyá léptették elő. 1951–1953 között elvégezte a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetemet. Önéletrajza és egyik minősítőlapja szerint 1951. november 1-től, más adatok szerint 1952. június 15-től megtették a HM igazságügyi szervek függetlenített párttitkárának. 1953. december 8-tól a Katonai Főügyészség statisztikusa lett. 1955 januárjában alezredessé léptették elő. Jellemzése szerint az 1956-os forradalom idején a katonai ügyészség épületében tartózkodott, s „végig párthű, kommunista magatartást tanúsított”. 1957. március 15-én főügyészségi ügyésznek nevezték ki, ezen beosztásában szolgált 1959. november 15-i nyugállományba helyezéséig, közben 1958-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karának levelező tagozatán állam- és jogtudományi doktori oklevelet szerzett.

Kitüntetések: 48-as díszérem (1948) Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozata (1952) Szolgálati Érdemérem (1955) Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata (1957) Szolgálati Érdemérem (10 év után, 1958) Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970).

Források: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár 251/1695.