Szegényparaszti családból származott. Az általuk birtokolt föld nem biztosította a megélhetést, így apja vasúti fékezőként dolgozott 1928-ban bekövetkezett balesetéig, amelyben elveszítette a lábát. Az elemi iskolát 1915 és 1920 között Parajdon, a négy polgárit 1924-ig a dicsőszentmártoni református iskolában végezte el. Ezt követően asztalossegéd lett. 1933-ban Bodzavásáron (románul Buzău), a román 7. tábori tüzérezrednél töltötte le sorkatonai szolgálatát. 1933-től a marosvásárhelyi Székely és Réthi Bútorgyárban alkalmazták, ahol a famunkás-szakszervezet vezetőségének tagja lett, és több sztrájk megszervezésében is részt vett. 1935-től Bukarestben dolgozott különböző faipari vállalatoknál, de szervezkedés miatt mindenhonnan elbocsátották. Ekkoriban került kapcsolatba illegális kommunista sejtekkel. 1939-ben szervezkedés miatt letartóztatták, és a kolozsvári 6. hadtest hadbírósága ítéleteként három hónapot börtönben töltött. 1941 őszén a családjával Budapestre költözött, ahol csatlakozott egy szabókból álló illegális kommunista csoporthoz. 1944-ben Pápára kapott behívót, de hamis dokumentumokkal elkerülte a bevonulást. 1945 májusától a Magyar Kommunista Párt belvárosi szervezetének titkára volt. 1946-ban két hónapos pártiskolát végzett. 1947. januárban a BM Népgondozó Hivatalánál áttelepítési miniszteri biztosként tevékenykedett: az V. áttelepítési oszloppal svábokat deportált a Dunántúlról Németországba, majd a kékcédulás választások során Törökszentmiklóson felügyelte a választási eseményeket. 1947-ben a Keleteurópai Export-import Vállalat román osztályának vezetője volt, majd jogi pályára lépéséig újra asztalossegédként kereste kenyerét. 1947-ben beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karára. 1949. februártól az Igazságügy-minisztérium Pestvidéki Törvényszékénél dolgozott aljegyzői beosztásban. 1949. szeptember és 1950. augusztus között Rákoskeresztúron elvégezte a Büntetőbírói és Államügyészi Akadémiát, 1950. szeptember–októberben Budapesten a tartalékos hadbírói tanfolyamot, jogi diplomáját pedig 1951 júliusában szerezte meg. 1950. októbertől a Budapesti Államügyészségen, 1951. szeptember 5-től őrnagyi rendfokozatban a Budapesti Katonai Ügyészségen dolgozott ügyészként. 1952 és 1954 között elvégezte a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetemet. 1953-ban a Honvédelmi Minisztérium Igazságügyi Csoportfőnökségének felügyeleti osztályát vezette, majd még ugyanabban az évben a Budapesti Katonai Ügyészség vezetőjévé nevezték ki. 1955-ben alezredessé lépett elő. 1955 augusztus 1-től 1958. július 2-ig a Katonai Főügyészségen dolgozott különböző beosztásokban: a felügyeleti osztály vezetője, ügyész, majd a büntetőjogi osztály vezetőhelyettese volt. Felettese jellemzése szerint „az ellenforradalom alatt beosztásában becsületesen helyt állt, és ügyészi vonalon részt vett az ellenforradalmárok felelősségre vonásában”. 1958. július 2-től az Igazságügy-minisztérium Katonai Főosztályának helyettes vezetője, 1962. január 15-től 1965. december 31-i nyugállományba helyezéséig a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának ítélőbírója volt.

Kitüntetések: Kiváló Szolgálatáért Érdemérem (1954) Magyar Partizán Érdemérem (1955) Haza Szolgálatáért Emlékérem arany fokozata (1957) Kiváló Szolgálatáért Érdemérem (1960) Szolgálati Érdemérem (1961) Kiváló Szolgálatáért Érdemérem (1964) Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970) Munka Érdemrend arany fokozat (1970) Szocialista Hazáért Érdemrend (n. a.)

Források: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár 49801.