A hat elemi kijárása után a családi földön dolgozott, mellette 1937‒1941 között grófi birtokon volt mezőgazdasági munkás, 1941‒1942-ben pedig a déda-szeretfalvai vasút építésénél kubikos. 1949. április 1-től 1951. február 4-ig Pécsett a határőrségnél töltötte le kötelező katonai szolgálatát, amely időközben az Államvédelmi Hatóság részévé vált. 1950-ben felvették a Magyar Dolgozók Pártjába. 1951-ben az Útépítési Nemzeti Vállalatnál kapott munkát, 1951-ben pedig belépett a helyi termelőszövetkezetbe. 1952‒1953 között elvégezte Bírói és Államügyészi Akadémiát. Jogi pályafutását a Igazságügyminisztérium ügyészi felügyeleti főosztálya előadójaként kezdte. Még ugyanabban az évben megyei ügyészként kinevezték a Bács-Kiskun Megyei Ügyészség élére. 1955–1956-ban egyéves pártfőiskolát végzett. 1958-as jellemzése szerint „az ellenforradalom után, 1956 november elején, 5-én vagy 6-án, elsők közt vette fel a kapcsolatot a Pártbizottsággal, a pártszervezet megalakításában is komoly szerepe volt.” Emiatt elnézték neki, hogy „konkrét szakmai ismereti hiányosak, felszólalásaiban, írásaiban téves jogi fogalmakat használ, vagy okfejtései jogi szempontból nem helytállóak, emiatt megye jogászai előtt nem tud megfelelő tekintélyt tartani. Kifejezési nehézségei vannak, általános műveltsége, olvasottsága sok kívánnivalót hagy maga után”. Az 1959. áprilisi szervezeti átalakítástól megyei főügyészként vezette tovább a Bács-Kiskun megyei ügyészi szervezetet. 1961-ben a Szegedi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán doktorált. 1982. november 26-án korengedménnyel vonult nyugállományba.

Kitüntetések: Munka Érdemrend bronz fokozata (1955) Az Ügyészség Kiváló Dolgozója (1957) Munka Érdemrend arany fokozata (1960, 1973, 1982)

Források: Legfőbb Ügyészség Irattára