1922. 09. 01. Battonya — 1979. 08. 03. Szeged
Anyja neve: Czakó Veronika
Apja neve: Dobos Péter Pál
Apja alkalmi munkás, földműves volt. – A négy elemi és egy polgári iskolai osztály kijárása után mezőgazdasági munkásként kereste a kenyerét. 1944. augusztus 31.–október 7. között Szentesen a 603-as munkaszolgálatos zászlóaljnál teljesített szolgálatot. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, de a párttitkárral való személyes konfliktusa miatt 1946-ban átlépett a Szociáldemokrata Pártba. 1947-től ismét a kommunista párt és jogutódainak tagja volt. 1945. június 1-től kisegítőként, majd községi irodatisztként a Battonyai Községi Elöljáróságon dolgozott. 1949. július 15-től a Kevermesi Adóhivatalt vezette, majd 1949. december 16-tól Battonyán lett adóügyi tiszt. 1950. május 8-án a Mezőhegyesi Adóhivatal élére került. 1950. október 22-től Mezőhegyesen jegyző, majd a tanácsok felállása után a Mezőhegyesi Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága, 1951. július 21-től a Battonyai Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága titkára, 1951. december 1-től 1952. február 15-ig utóbbi elnöke volt.
1952. február 15-től a Bírói és Államügyészi Akadémián tanult, amelynek elvégzését követően, 1953. április 10-én a Szegedi Államügyészséghez nevezték ki államügyésznek. 1953. június 2-től 1955. július 15-ig a Szentesi Járási Ügyészséget vezette. Közben az egyéves pártiskolát is elvégezte, s 1955. július 15-től Csongrád megyei ügyészhelyettes lett Szegeden. 1956. június 30-i jellemzése szerint a nagyobb büntetőügyek nyomozásában személyesen is részt vett, miközben ekkor készült az egyetemi felvételi vizsgára. 1957. július 31-től Csongrád megyei ügyésznek nevezték ki, s a bírói felügyeleti munkát is ő irányította.
1958-ban a tevékenységét azonban már kifejezetten rossznak ítélték, mivel a rendőri és az ügyészi munkát sem irányította megfelelően. 1958. május 2-án gyakori ittassága miatt előbb megrovás pártbüntetésben részesült, majd május 14-től 10 hónapon keresztül havi 100 Ft-tal csökkentették a fizetését, mivel Szentesen s Szegeden nyilvánosan italozott, és kétes erkölcsű egyénekkel mutatkozott együtt, továbbá a megyei ügyészség gépkocsiját magáncélra is használta. Mindezek ellenére Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt megyei első titkára 1958. december 1-jén a következőket írta róla: „munkáját több mint négy éve ismerem. Legjobb tudomásom szerint ügyészi munkájában mindig igyekezett érvényt szerezni a párt politikájának. […] Az októberi ellenforradalmi események idején is határozottan a néphatalom mellett állt. 1956. október 28-án a »Forradalmi Bizottság« állásából elmozdította, majd október 31-én pedig letartóztatták.” November 5-én szabadult. Ezután „aktívan kapcsolódott be az ügyészségnek az ellenforradalmi elemektől való megtisztításába, az akkor ott is eluralkodott ellenforradalmi hangulat és nézetek felszámolásába. Részt vett a párt újjászervezésében is. Jelentős szerepe volt abban, hogy az ellenforradalmi ügyek tárgyalásán megfelelő ítéletek szülessenek. Nagyobb ügyek tárgyalásánál a vád képviseletét ő maga látta el. Ez időben tanúsított magatartása, vádbeszédei, állásfoglalásai szintén azt tanúsítják, hogy a párt politikáját a gyakorlatban megvalósítja.”
A legfőbb ügyész az újabb fegyelmi vétségek elkövetése miatt „azonnali” hatállyal megszüntette munkaviszonyát, és 1959. január 8-án elbocsájtotta.
Kitüntetések:
Munka Érdemérem (1954)
Források: Legfőbb Ügyészség Irattára