Apja irodai kisegítőként, később pártmunkásként dolgozott, anyja háztartásbeli volt. Négy elemit és négy gimnáziumot végzett Mohácson, majd a pécsi Pius Gimnáziumban folytatta tanulmányait. 1944. július 1. és szeptember 15. között a taszári reptéren volt diák-munkaszolgálatos. A katonai behívó elől a Mecsekbe szökött, majd szerb nyelvtudását felhasználva tolmács lett a szovjetek mellett. 1945 tavaszán leérettségizett, és még ebben az évben, mint a kommunista párt „megfigyelője”, belépett a szociáldemokrata pártba. Tagja lett a mohácsi Madisz-szervezetnek is, és 1946-ig szovjet jóvátételi beszolgáltatási végrehajtóként tevékenykedett. 1946-tól a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem közgazdaság-tudományi, 1948-tól a Pázmány Péter Tudományegyetem (a későbbi ELTE) jogi karán tanult, 1950-ben jogi diplomát szerzett. Az egyetemen belépett a MEFESZ-be és a Magyar Szabadságharcos Szövetségbe is. Tagja volt a hallgatókat felülvizsgáló bizottságnak is. 1948. november 20-án önként jelentkezett katonának, és felvételt nyert a Honvéd Kollégiumba. 1950. szeptember 1-jén alhadnagyi rendfokozatban kezdte meg hivatásos tiszti szolgálatát. Ekkor egyhónapos hadbírói tanfolyamra küldték, amelyet október 14-én fejezett be. 1950. október 15-től a Budapesti Katonai Ügyészség ügyészeként szolgált, 1951. november 7-től főhadnagyként. 1951-ben középfokú politikai iskolát végzett, 1954. december 29-én századossá léptették elő. Önéletrajza szerint az 1956-os forradalom idején, október 23. és 29. között részt vett a katonai ügyészség védelmében, majd ismerőseinél tartózkodott. Karhatalmi szolgálatot nem teljesített, november 10-től korábbi beosztásában tevékenykedett. 1958-as jellemzése szerint „kezdettől fogva részt vett a statárium eredményes végrehajtásában”. 1958. február 15-től a Győri Katonai Ügyészségre vezényelték, 1958. december 30-án őrnaggyá léptették elő. 1959. augusztus 26-án visszakerült a főváros katonai ügyészségéhez. 1961. július 2-án részben szakmai okok, részben italozó életmódja és intrikus természete miatt felfüggesztették, majd szeptember 1-jén tartalékállományba helyezték. Leszerelése után a Budapest Fővárosi Tanács Döntőbizottságának döntőbírójaként dolgozott, majd 1963. március 21-től a Kisipari Exportra Termeltető Iroda vezető jogtanácsosa lett. 1966. november 9-én izgatás (egyebek mellett követelte az „ÁVH-s módszerek” visszaállítását) és befolyással üzérkedés vétségében bűnösnek találták, és a Fővárosi Bíróság másodfokon egy év börtönre ítélte. Ennek folyományaként tartalékos honvéddé fokozták le. 1971-ben ismét izgatás miatt állt bíróság elé. Ekkor a Pécsi Építőipari Vállalat volt igazgatójával együtt „az ország vezetése ellen izgató, rágalmazó írásos anyagokat terjesztett. A maoizmus hazai győzelme esetére hallgatóságának katonai rangokat, miniszterhelyettesi és diplomata beosztásokat ígért…”, amiért egy év nyolc hónap börtönre ítélték. 1972 decemberében a Volán 1/8. vállalatánál dolgozott jogi beosztásban, 1987-ben vonult nyugdíjba.

Kitüntetések: Szolgálati Érdemérem (1961)

Források: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár 91788. Népszava, 1971. július 3.