Apja aljárásbíró, később ügyész volt. – Elemi és középiskolai tanulmányait Egerben végezte, 1933-ban a Dobó István Állami Reáliskolában érettségizett, az egri jogakadémián 1936-ban végbizonyítványt, a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen 1937. júniusban jogtudományi doktori oklevelet szerzett. 1937–1938-ban letöltötte egyéves sorkatonai szolgálatát. 1938. novembertől a Szolnoki Törvényszéken, illetve a Szolnoki Járásbíróságon dolgozott joggyakornokként, majd bírósági aljegyzőként. 1942. szeptemberben egységes bírói és ügyvédi vizsgát tett. 1943. januártól az Egri Járásbíróságon bírósági titkár, áprilistól a Nyíregyházi Ügyészségen ügyész volt. 1944. februárban behívták katonának, 1945. május 3-án Lengyelország területén zászlósként szovjet hadifogságba esett. 1947. októberben érkezett haza Kuznyeckből, s visszakapta korábbi állását. 1948-ban belépett a Magyar Kommunista Pártba, a Magyar Dolgozók Pártjába is átvették, de 1949 februárjában a tagrevízió során mint „képzetlent” kizárták, attól kezdve párton kívüli volt. 1948. augusztusban áthelyezték az Egri Államügyészséghez. 1956. májustól a Heves Megyei Ügyészségen (1959-től főügyészség) a büntetőjogi csoportot vezette. 1960. májusi jellemzése szerint „egyike volt azoknak, akik az ellenforradalom alatt hangoskodó ügyészeket és igazságügyi dolgozókat igyekezett leszerelni és elszigetelni. Az ellenforradalmat követően megindult bűnüldözési munkában tevékenyen kivette a részét, ellenforradalmi ügyekben sokat képviselte a vádat, illetve a bűnügyek tárgyalási előkészítésében tevékenyen részt vett. A párt politikája mellett határozottan, harcos szellemben kiállt.” 1978-ban főügyészségi főtanácsosi címet kapott, 1981. január végén nyugállományba vonult.

Kitüntetések: Az Ügyészség Kiváló Dolgozója (1957); Ügyészségi Törzsgárda arany fokozata (1976).

Források: Legfőbb Ügyészség Központi Irattára VIII/2255, Z/207.