Apja fakereskedő-segéd, anyja cipőfelsőrész-készítő tűzőnő volt. – Négy elemit és két polgári iskolai osztályt végzett, majd cipésztanoncnak állt. 1936-ban cipőfelsőrészkészítő segédlevelet szerzett. 1937-ben belépett a bőripari munkások szakszervezetébe. Különböző cipőgyárakban és -üzemekben, 1939-től nevelőapja, Horváth Ede cipészműhelyében dolgozott. 1940-ben behívták katonának, a keleti fronton nem járt, 1945. január 13-án Budapest ostromakor szovjet hadifogságba esett. A debreceni hadifogolytáborban jelentkezett az új „demokratikus” hadseregbe, így kiszabadult a fogságból. 1945. május 17-én szerelt le, s visszatért nevelőapja műhelyébe. 1945-ben felvették a Magyar Kommunista Pártba, majd a jogutódainak is tagja lett. 1949 nyarán, a budapesti Világifjúsági Találkozó előtt megbízták az I. kerületi pártbizottság agitációs és propaganda titkárának helyettesítésével. 1949 elejétől a Gyümölcsértékesítő Nemzeti Vállalat szervezési osztályán dolgozott. 1949. október 15. és 1950. augusztus 15. között elvégezte a Büntetőbírói és Ügyészi Akadémiát, 1951-ben a tartalékos hadbírói tanfolyamot is. 1950-ben az Igazságügyminisztérium Ügyészi Felügyeleti Osztályára osztották be előadónak, 1951-től főelőadóvá lépett elő. 1952–1953-ban egyéves pártiskolát végzett. 1953–1955-ben a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Adminisztratív Osztályának politikai munkatársa, a KV pártszervezetének vezetőségi tagja volt. 1955. október 1-jével a fővárosi ügyész második helyettesévé nevezték ki. Önéletrajza szerint „az ellenforradalom fegyveres szétverése után, mint a fővárosi ügyészség egyik vezetője igyekeztem, hogy a stabilizáció az ügyészségen helyreálljon. […] Részt vettem az apparátus ellenforradalmi elemeinek megtisztításában, valamint a tehetségtelen elemek racionalizálásában.” 1957. decemberben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen állam- és jogtudományi doktori oklevelet szerzett. 1958. februártól a Budapest II. Kerületi Ügyészség, 1965. márciustól 1979. június 30-i nyugállományba vonulásáig a Budapest II. és III. Kerületi Ügyészség vezetőjeként dolgozott.

Kitüntetések: Szocialista Munkáért Érdemrend (1955); Munka Érdemrend ezüst fokozata (1967); Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970); Munka Érdemrend ezüst fokozata (1976); Ügyészségi törzsgárda ezüst fokozata (1976); Munka Érdemrend arany fokozata (1979); Ügyészségi törzsgárda arany fokozata (1979).

Források: Legfőbb Ügyészség Központi Irattára XI/2623, H/97.