Szülei földművesek voltak. – A hat elemi kijárása után 1933-tól a családi gazdaságban dolgozott. 1941. szeptemberben behívták katonának, hat hónapot a fronton is szolgált, 1943. szeptemberben szerelt le. 1944. márciustól Budapesten villamoskalauz, majd villamosvezető volt. 1945-ben belépett a Szociáldemokrata Pártba, 1948-ban átvették a Magyar Dolgozók Pártjába. Munka mellett, pártajánlással továbbtanult, s 1950. decemberben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen jogi doktori oklevelet szerzett. 1952. októbertől a Földalatti Vasút Beruházási Vállalat műszaki technikusként, tervtárvezetőként foglalkoztatta. 1954. márciusban kinevezték a Hatvani Járási Ügyészséghez járási ügyészhelyettessé, majd 1955. májusban a Dabasi Járási Ügyészséghez járási ügyésszé. 1957. novemberi minősítése szerint „az ellenforradalom ideje alatt semminemű ellenforradalmi cselekményt nem követett el. Az ellenforradalom után a munkát rendszeresen végezte, a kirívó ellenforradalmi cselekmények elkövetőit még november végén, illetve december elején előzetes letartóztatásba helyezte, és egyes esetekben ő járt el a rendőrségen, hogy az őrizetbe vételt, illetve az előzetes letartóztatást soron kívül foganatosítsák.” Ugyanakkor a helyi párt- és tanácsi vezetéssel elmérgesedett a viszonya, 1957. áprilisban nem vették át a Magyar Szocialista Munkáspártba (amelynek végül csak 1969-ben lett a tagja), és a járási ügyészség éléről 1958. januárban áthelyezték a Putnoki Járási Ügyészségre beosztott ügyésznek. 1962. januártól 1983. decemberi nyugállományba vonulásáig az Edelényi Járási Ügyészségen dolgozott.

Kitüntetések: Ügyészségi Törzsgárda ezüst fokozata (1976); Ügyészségi Törzsgárda arany fokozata (1983).

Források: Legfőbb Ügyészség Központi Irattára I/607, P/162.