1933-ban érettségi vizsgát tett, három hónapig a Jászjákóhalmai Községi Takarékpénztárnál könyvelőként dolgozott, majd 1933–1937 között a fővárosban a Pázmány Péter Tudományegyetemen jogot tanult. 1937-ben visszatért a Jászjákóhalmai Községi Takarékpénztárhoz tisztviselőnek. 1937. október–1938. október között letöltötte tényleges katonai szolgálatát, őrmesterként szerelt le. 1938–1940 között állás nélkül volt. 1940. szeptember–1944. augusztus között dr. Gere Jenő jászberényi ügyvédnél dolgozott ügyvédjelöltként. 1941-ben, 1942-ben 1943-ban tartalékosként egy-egy hónapra behívták katonának, de a frontra nem vitték ki. 1944–1948 között a Magyar Kommunista Párt hivatásos pártfunkcionáriusa Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében. 1948. június–1949. június között a Budapesti Központi Járásbíróságnál Oláh Andor bírósági végrehajtó helyettese. 1949. májustól a Ferunion Nemzeti Vállalatnál előadó, a cég szétválását követően 1949. júniustól az Elektroimpex Vállalatnál pénzügyi csoportvezető, pénz- és hitelügyi revizor. 1951. július 1-től 1952-ig a Budapesti Megyei Bíróságon büntető ügyszakos fogalmazó, majd 1952–1955 között a Kotró- és Vasútépítő Vállalatnál ellenőrzési osztályvezető. 1955. október 4-től a Budapesti V. Kerületi Ügyészségen ügyészhelyettessé nevezték ki, 1955. október 17-én tett esküt és foglalta el az állását. 1956. május 1-től ügyész lett. 1956-ban befejezte tanulmányait a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetemen. Az 1956-os forradalom után társaival együtt kezdte meg az ügyészségen a Magyar Szocialista Munkáspárt szervezését, 1956. november–1958. augusztus 9. között a Fővárosi Ügyészség (később Fővárosi Főügyészség) párttitkára volt. 1957. januárban „saját kérelmére” került az V. kerületi ügyészségről a Fővárosi Ügyészséghez, miután az volt a kívánsága, hogy „ellenforradalmi ügyekben” tárgyaljon. Hivatali munkája során önként kérte a legexponáltabb ügyek rá szignálását vádképviselet szempontjából. Az „első gyorsított eljárási ügyben, valamint több nagyobb jelentőségű ellenforradalmi ügyben képviselte a vádat, így a miskolci ellenforradalmárok, Mayer Antal és társai, Turchányi [Turcsányi] Egon Albert és társai elleni indított büntetőügyekben. Szinte kizárólag csak ellenforradalmi bűnügyeket tárgyalt. A vádképviselet terén is a helytállás és politikai szilárdság, belső meggyőződés és párthűség” jellemezte munkáját. 1957. október 30-án pénzjutalomban részesült „az ellenforradalmi bűnügyekben tanúsított harcos vádképviseletért”. 1958. július 12-én szolgálati fegyverével megsebesítette fiát. Bár a Fővárosi Bíróság jogos védelem alapján felmentette, 1958. augusztus 7-én fegyelmi határozattal állásából azonnali hatállyal elbocsájtották. 1958. augusztustól a Magyar Pamutiparnál lett jogtanácsos.

Kitüntetések: Kiváló ügyész (1957)

Források: Legfőbb Ügyészség Irattára I. 1324, Cs-28.