Szülei hat kataszteri hold szántóföldön és 1500 négyszögöl szőlősben gazdálkodtak. A négy elemit szülőfalujában végezte, majd a kecskeméti református gimnáziumban tanult tovább, 1947-ben érettségizett, és beiratkozott a kecskeméti jogakadémiára. Az akadémia megszűnése (1949) után a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán folytatta tanulmányait, ahol 1951 júniusában okleveles jogászi képesítést szerzett (1957-ben állam- és jogtudományi doktorrá avatták). 1951. júliustól a Szikra Könyvkiadó Vállalatnál segédszerkesztőként, 1951. decembertől a szegedi egyetem jogi kara tanulmányi osztályán előadóként dolgozott. 1951-ben a Magyar Dolgozók Pártja tagjelöltje lett, 1952-ben vették fel a pártba. 1954. július 15-én a Belügyminisztérium Csongrád Megyei Főosztály államvédelmi részlegének állományába került hadnagyi rendfokozattal, operatív, majd vizsgáló tisztként teljesített szolgálatot. 1956. október 31-én a forradalmárok letartóztatták, a szegedi börtönben tartották fogva, a november 4-én megindult szovjet intervenció révén szabadult ki, de számos társával ellentétben nem tért vissza a politikai rendőrség kötelékébe. A legfőbb ügyész 1957. március 13-án kinevezte a Csongrád Megyei Ügyészséghez beosztott ügyésznek. Átlépett a Magyar Szocialista Munkáspárt néven megszerveződött új állampártba. 1957. októberi jellemzése szerint „az ellenforradalom felszámolásával kapcsolatos ügyészi munkából példamutatóan kivette a részét és jelenleg is szorgalmasan dolgozik. Igen sok vádiratot készített és készít jelenleg is készít politikai ügyekben, melyekben helyesen látja el a vádképviseletet”. 1961. decemberben magánéleti okok miatt kérelmére áthelyezték a Szolnok Megyei Főügyészséghez. 1963. januárban kilépett az ügyészség kötelékéből. Életútjának további szakaszáról kevés adattal rendelkezünk, 1964–1970 között a Szegedi Ügyvédi Kamara pártalapszervezeti titkára volt.

Források: Legfőbb Ügyészség Központi Irattára I/1638, F/34.