Apja tanár volt. Az elemi iskolát 1925 és 1929 között Miskolcon végezte el, ahol 1937-ben a Lévai József Református Gimnáziumban érettségizett. A miskolci Evangélikus Jogakadémián 1941-ig tanult, majd az ott kapott végbizonyítvány birtokában a Pécsre költöztetett pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemen szigorlatozott, s 1942. március 24-én a jogtudományok doktorává avatták. 1942. március 15-től 1942. október 3-ig fogalmazógyakornokként dolgozott a kassai kerületi kereskedelmi és iparkamaránál. 1942. október 9-én „ideiglenes minőségű joggyakornokká” nevezték ki a kassai királyi ítélőtáblához. Joggyakornokságát később az edelényi királyi járásbíróságán folytatta. Hivatali esküjét 1942. november 3-án tette le, de behívták katonának, így állását csak leszerelése után, 1943. május 27-én foglalhatta el. 1943. december 31-én az edelényi járásbíróság aljegyzőjévé léptették elő. 1944. december 4-én a miskolci járásbírósághoz osztották be. 1945. január 26-án német származása miatt a Szovjetunióba hurcolták kényszermunkára. 1945 októberében hadifogolytáborba került, végül 1947. szeptember 15-én érkezett haza. 1948-tól bírósági jegyzőként tevékenykedett. 1950. januárban áthelyezték a miskolci államügyészségre. 1952. január 20-án az edelényi, mezőcsáti, miskolci, sajószentpéteri, szikszói, járásbíróság mellé került közvádlónak. 1952. december 28-tól Szerencs állandó székhellyel – a többi kinevezésének megtartásával – a szerencsi járásbíróság közvádlói feladatait is ellátta. 1953. július 31-én államügyésszé nevezték ki Miskolcra. 1954-es minősítése szerint „politikai ismereti hiányosak. Megnyilvánulásai nincsenek. Kritikai készsége van, de csak szűkebb körben érvényesíti azt. Értekezleteken ritkán szól a kérdésekhez, hozzászólásai szakmaiak és általában jók. […] Vezetői beosztásra nem alkalmas, mert politikai állásfoglalásai nem eléggé határozottak.” Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején Miskolcon tagja lett az ügyészségi munkástanácsnak, amiért 1957. március 26-án a miskolci megyei ügyész felhívására le kellett mondania állásáról. Fegyelmi eljárást nem indítottak ellene. Hozzájárultak, hogy ügyvédként folytassa karrierjét, azonban 1958. augusztus 28-án a miskolci ügyvédeket felülvizsgáló bizottság az ügyvédi munkára "alkalmatlannak" találta, azaz nem engedélyezte ügyvédi praktizálását.

Források: Legfőbb Ügyészség irattára