1915. 07. 07. Erdőtelek — 1986. 09. 03. Visegrád
Anyja neve: Szabó Mária
Apja neve: Szabó István
Apja szőlővincellér volt. – Öt elemi és két polgári iskolai osztályt végzett, majd kitanulta a kovács mesterséget. Segédlevele megszerzését követően részben földműveléssel foglalkozott, részben szakmájából élt. 1937-től Budapesten dolgozott. 1939 és 1941 között letöltötte tényleges katonai szolgálatát. 1942. májusban újból behívták, a keleti frontra került, ahol állat-egészségügyi tisztesi beosztást kapott. A doni összeomlás után leszerelték, és a diósgyőri vasgyárban helyezkedett el lakatosként, így az újbóli katonai behívót sikerült elkerülnie. 1946-ban belépett a Szociáldemokrata Pártba, 1948-ban, a kommunistákkal való kényszerfúziókor a Magyar Dolgozók Pártja tagja lett, sőt a gyárban alapszervezeti párttitkárnak is megválasztották.
1950. októberben beiskolázták a Bírói és Államügyészi Akadémiára, 1951. decemberben fejezte be tanulmányait, majd elvégezte a hathetes tartalékos hadbírói tanfolyamot is, s tartalékos hadbíró főhadnagyi rendfokozatot kapott. Igazságügyi pályafutását a Balassagyarmati Államügyészségen kezdte, ahonnan 1952. márciusban áthelyezték a Miskolci Államügyészséghez. 1953-tól a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Ügyészségen a megyei ügyész helyetteseként dolgozott, ügyészhelyettesi kinevezéséig alapszervezeti párttitkár is volt. 1957. májusban megyei ügyészként a Nógrád Megyei Ügyészség élére állították. 1957. decemberben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen állam- és jogtudományi doktori oklevelet szerzett. 1958. szeptemberi legfőbb ügyész jellemzése szerint „a megyei pártbizottsággal jó kapcsolata van. Tagja a pártbizottságnak, a fegyelmi bizottság elnöke. Munkájában a párt politikáját szem előtt tartja, és azt az ügyészi munkában érvényesíti is. Politikailag szilárd, megbízható elvtárs. Az ellenforradalom ideje alatt becsületesen kiállt. Miskolcon egyike volt azon ügyészeknek, akik szilárdan kiálltak a párt mellett. […] Szakmai felkészültsége a többi megyei ügyészhez viszonyítva az átlagot nem éri el. Jogszabályismerete még hiányos, sokat kell tanulnia, hogy általános műveltségét, jogi tudását, fogalmazói készségét a kívánt vezetői szintre emelje.”
Bár minősítéseiben később is rendszeresen felrótták szakmai hiányosságait, bizonytalan vezetői stílusát, megyei főügyészként vonult nyugállományba 1974. szeptember végével.
Kitüntetései
Kitüntetések:
Az Ügyészség Kiváló Dolgozója (1965); Munka Érdemrend ezüst fokozata (1968); Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970); Ügyészségi Törzsgárda ezüst fokozata (1972).
Források: Legfőbb Ügyészség Központi Irattára XII/221, Sz/146.