1908. 12. 08. Budapest — 1969. 05. 13. Budapest
Anyja neve: Loschitz Alice
Ügyvédcsaládból származott. Jogi diplomája megszerzését követően ügyvédjelölt, majd ügyvéd lett. A második világháború idején több alkalommal hívták be munkaszolgálatra: Erdélybe, Ukrajnába, végül a szerbiai Borba vitték. A köztes időben és utóbb vízszerelő segédmunkásként dolgozott.
1946. április 2.–1948. április 2. között a Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitánysága Gazdaságrendészeti Osztályán szolgált rendőr alhadnagyként. 1948. április 2-án a Budapesti Államügyészség alelnökévé nevezték ki. 1952. novemberben berendelték a Legfőbb Államügyészségre. 1953. augusztus 19-től az akkor felállított Legfőbb Ügyészségen osztályvezető, 1954. április 1-től önálló csoportvezető ügyész, 1954. november 9-től főosztályügyész lett.
Az 1956-os forradalom idején beválasztották a Legfőbb Ügyészségen megalakult ideiglenes forradalmi bizottságba, a végleges bizottságból már kimaradt. 1960. január 6-tól a Legfőbb Ügyészség Büntetőbírói Főosztályán önálló csoportvezető ügyész volt.
Kitüntetések:
Munka Érdemérem (1962)
Források: Legfőbb Ügyészség Irattára XI. 2370.