Apja a Nyírvíz Szabályozó Társulat vízmestere volt. – A négy elemit Nagyhalásziban járta ki, 1938-ban a nyíregyházi katolikus gimnáziumban érettségizett. 1942. júniusban a debreceni Tisza István Tudományegyetemen jogtudományi doktori oklevelet szerzett, s júliusban kinevezték a Kalocsai Járásbíróságra joggyakornoknak. 1942. októbertől egészen 1945 tavaszáig katonai szolgálatot teljesített, 1945. januárban részt vett a dunántúli harcokban. A világháború után aljegyzőként visszakerült a Kalocsai Járásbíróságra. 1947-ben belépett a Szociáldemokrata Pártba, a kalocsai szervezetben vezetőségi tag is volt. A kommunista párttal való 1948. júniusi kényszerfúziókor átvették a Magyar Dolgozók Pártjába, de az 1949-es tagrevíziókor tagjelöltté minősítették vissza, majd kizárták a pártból. 1948-tól a Kalocsai Államügyészségnél szolgált. 1949. szeptemberben letette az egységes bírói és ügyvédi vizsgát. 1951. januárban a Kecskeméti Államügyészség államügyészévé sorolták át Dunavecse, majd Kiskunfélegyháza székhellyel. 1953. júniusban elbocsátották az ügyészség kötelékéből, a kiskunfélegyházi gépgyárban tudott elhelyezkedni jogügyi előadóként. 1954. októberben visszavették az igazságügy állományába: a Szekszárdi Megyei Ügyészségen lett beosztott ügyész, novemberben pedig visszahelyezték Kiskunfélegyházára a járási ügyész helyettesének. 1956. májusban, a városi és járási ügyészség összevonásakor beosztott ügyésznek minősítették vissza. 1956. november 2-án a helyi forradalmi szervek felhívására az ügyészségen is megalakult a forradalmi bizottság, amelynek, a járási ügyésszel egyeztetve őt választották meg elnökének. Emiatt a forradalom leverése után nem érte retorzió, pedig még az MSZMP-be sem lépett be. 1957. novemberi minősítése szerint „az ellenforradalom idején tanúsított magatartásával kapcsolatban kifogás nem merült fel. Az ellenforradalom elleni bűnügyi munkában november 4-e után közvetlen bekapcsolódott, és az ilyen irányú tevékenysége egészen napjainkig pozitívan értékelhető. Vádképviselete harcos és magabiztos. Politikailag megbízható, igyekszik a fennálló követelményeknek megfelelően végezni a munkáját. Az ellenforradalom leverése után az volt a tervünk, hogy bevonjuk a pártba. Többször említettem neki a pártba való belépést közös megbeszélések alkalmával, azonban az ilyen irányú felhívások nem vezettek eredményre és így […] jelenleg is pártonkívüli.” 1959. decemberben kinevezték a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség büntetőjogi csoportjának vezetőjévé, 1965. augusztusban pedig a megyei főügyész büntetőjogi helyettesévé. 1977. februárban egészségügyi okok miatt nyugállományba vonult.

Kitüntetések: Munka Érdemrend bronz fokozata (1965); az Ügyészség Kiváló Dolgozója (1972); Ügyészségi törzsgárda arany fokozata (1976).

Források: Legfőbb Ügyészség Központi Irattára I/979, P/122.