1925. 11. 11. Szombathely — 2017. 12. 04. Budapest
Anyja neve: Molnár Ilona
Apja neve: Mátsik Károly
Az elemi iskola kijárása után 1940-ben Réti Alajos műszerész mellett lett műszerésztanonc, majd -segéd, 1944. júliustól a Magyar Optikai Műveknél továbbra is szakmájában dolgozott. 1945. január 14-én lépett a rendőrség kötelékébe, őrszemesként, majd őrparancsnokként szolgált az államrendőrség Budapest XIII. kerületi kapitányságán. 1945-ben felvették a Magyar Kommunista Pártba. Esti pártiskolát és rendőrsportmesteri tanfolyamot végzett, 1948 elején, a rendőrakadémiára vezénylésekor a kistarcsai rendőrtanosztály sportelőadójaként tevékenykedett rendőr őrmesteri rendfokozatban. 1949. márciusban, az akadémia befejezése után rendőr hadnaggyá léptették elő, s a szegedi VI. kerületi rendőrtanosztályhoz osztották be, onnan még abban az évben a gyulai városi kapitányságra került bűnügyi előadónak, majd a miskolci rendőrtanosztályhoz századparancsnoknak. 1950-ben a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőrkapitányságon szolgált.
1951–1953-ban a Szovjetunióban tanult. 1953-tól rendőr őrnagyi rendfokozatban a Belügyminisztérium Országos Rendőrkapitányság IX. Osztályának vezetője volt, ő koordinálta a személyiigazolvány-rendszer bevezetésével járó feladatokat. 1955. július 15-től a BM ORK III. Osztálya (társadalmi tulajdon védelme) élén állt. 1958-as minősítése szerint „az ellenforradalom alatti magatartása ellen kifogás nem merült fel”. 1956. november 10-én miniszteri biztosként Borsod-Abaúj-Zemplénbe küldték, s 1957. júniusig ő vezette a megyei rendőr-főkapitányságot. 1956. december–1957. július között a Magyar Szocialista Munkáspárt Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Ideiglenes Intéző Bizottságának is tagja volt.
1957-ben jogi végzettséget szerzett, s augusztus 1-jével kinevezték a Fővárosi Ügyészség Politikai Osztályára ügyésznek. 1959. február 13-án megbízták a Budapesti VII. Kerületi Ügyészség ideiglenes vezetésével, 1959. október 28. és 1962. szeptember 13. között pedig a Fővárosi Főügyészség Nyomozó Osztályát vezette. 1959-es minősítése szerint „Igen sok – főleg ellenforradalmi – politikai bűnügy tárgyalásán látta el a vádképviseletet igen aktívan és osztályharcosan, bátor kiállással. Ilyen volt pl. a Thököly úti ellenforradalmárok ügye.”
1962. szeptember 14.–1967. február 6. között csoportvezető ügyész volt a Legfőbb Ügyészség Nyomozó Osztályán. 1967. február 7-én a Fővárosi Főügyészségre helyezték át beosztott ügyésznek, mert a Legfőbb Ügyészség Személyzeti Önálló Főosztálya által készített feljegyzés szerint társával „nyomozásuk során olyan módszerekkel végezték munkájukat, amelyek nagymértékben sértik az ügyészségi nyomozó testület tekintélyét, a törvényesség biztosítását és több esetben letartóztatottakkal szembeni durva, goromba magatartásuk azokra lelki presszióként hatottak.”
1969. január 1-től a Melléktermék és Hulladékgyűjtő Vállalathoz (MÉH) került kohászati osztályvezetőnek. 1979–1981-ben a Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat (Magév), 1982–1987 között a MÉH Tröszt vezérigazgatója volt.
Mindezek mellett 1962–1989 között ő vezette az Újpesti Dózsa vízilabda-szakosztályát, 1975-től a Magyar Úszó Szövetség elnökségi tagja, 1977-től a vízilabda szakág elnöke és a szövetség elnökhelyettese, 1983–1987 között pedig általános elnökhelyettese volt.
A rendszerváltozás idején saját vállalkozásba fogott, 1989. július–1991. július között a Mátsik és Társa Kereskedelmi Kft.-t, illetve 1991. július–szeptemberben a Mátsik és Társa Exluzív [sic!] Tours Kereskedelmi Kft.-t, 1993. márciustól 1997. júliusig pedig az Avion Utazási és Kereskedelmi Kft.-t irányította ügyvezető igazgatóként.
Kitüntetések:
48-as Díszérem (1948)
Közbiztonsági Érem bronz fokozata (1948)
Kiváló Szolgálatért Érdemérem
Az Ügyészség Kiváló Dolgozója (1965)
Magyar Népköztársasági Sport Érdemérem arany fokozata (1987)
Források: Legfőbb Ügyészség Irattára I. 1761, M-101.
Trójai faló a Belügyminisztériumban. Az ÁVH szervezete és vezérkara, 1953–1956. Szerkesztette Gyarmati György és Palasik Mária. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára–L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2013. 339–340.
Török László–Pilhál Tamás: Rejtőzködik a kíméletlen ügyész. Magyar Nemzet, 2012. július 23. 5.
Békés Márton: Mátsik György: Mansfeld vádlójából az Úszószövetség alelnöke, http://latoszogblog.hu/blog/matsik_gyorgy_mansfeld_vadlojabol_az_uszoszovetseg_alelnoke, 2017. szeptember 21.
Megjegyzések: Neve Mácsik Györgyként, Mátsik Ferencként, illetve Mácsik Ferencként is szerepel a periratokban.