1923. 01. 11. Sashalom (Budapest) — 2000. 11. 24. Budapest
Anyja neve: Kolompár Teréz
Apja neve: Nagy András
Apja gyári munkás, anyja mosónő volt. Nyolc elemi iskolai osztályt végzett, majd bőröndösnek tanult Rippel József és társa bőröndgyárában. Még tanoncként bekapcsolódott a szakszervezeti ifjúsági mozgalomba. 1941. februárban szabadult fel, de bőröndössegédként korábbi munkahelyén dolgozott tovább. Novemberben otthagyta állását, majd más vállalkozásoknál dolgozott szakmájában.
1944. augusztusban behívták munkaszolgálatra, alakulata Németországba evakuálása elől megszökött. Eljutott Budapestre, ahol elfogták; rövid ideig a Mária Terézia-laktanyában raboskodott. Egy újabb munkaszolgálatos századhoz osztották be, onnan Kiskunlacházán sikerült újra megszöknie; a szovjet csapatok megérkezéséig bujkált.
Belépett a Szociáldemokrata Pártba, majd egy korábbi munkaadójánál, Hölczer Tibor kisiparosnál újra munkát talált szakmájában. 1946. májusban onnan el kellett jönnie, ekkor egy építési vállalkozónál helyezkedett el segédmunkásként. 1948. májustól a Magyar Állami Szénbányák központjában dolgozott szintén segédmunkásként. A kommunista és a szociáldemokrata párt egyesülését támogatta, így még az 1948. júniusi fúzió előtt részt vehetett a Magyar Kommunista Párt három hónapos kultúrpolitikai tárgyú pártiskoláján Nagykovácsiban. Átigazolása a Magyar Dolgozók Pártjába minden akadály nélkül megtörtént.
1949-ben a Bányaanyag-beszerző Vállalatnál lett irattáros, majd hat hónapos pártiskolára küldték, amelynek elvégzése után a VII. kerületi pártbizottságon lett szemináriumi előadó, később üzemszervező, emellett aktív volt a pénzügyi dolgozók szakszervezetében is (ekkoriban még főállása mellett végezte a politikai munkát, tehát nem volt függetlenített funkcionárius).
1950. júliusban három hónapos tartalékos tiszti tanfolyamra jelentkezett Tapolcán, amelynek elvégzése után alhadnagyi rendfokozatban került a Bírói és Államgyészi Akadémiára. Itt 1951-ben végzett, majd a Budapesti Katonai Ügyészségre került mint hadbírójelölt. 1952. március–május között Törökbálinton hadbírói tanfolyamot végzett, majd főhadnaggyá történt előléptetése után (a hadnagyi fokozatot átugrotta) júliustól Pápán volt a hadosztályügyészség vezetője.
1953. márciusban visszakerült a fővárosba, a Magyar Néphadsereg Műszaki Parancsnoksága mellett működő ügyészség vezetőjévé nevezték ki, emellett beiratkozott az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogász szakára; 1954. április 4-ével pedig századossá léptették elő. 1955. szeptemberben került a 7. gépesített hadosztály ügyészsége élére. Az 1956-os forradalom és szabadságharc alatti tevékenysége nem ismert, de azt követően egy későbbi jellemzés szerint „jelentős szerepet játszott a statáriális eljárások lefolytatásában”.
1957. március 15-ével lett a Győri Katonai Ügyészség helyettes vezetője, ugyanebben az évben kapta meg jogi diplomáját. 1958. április 4-én léptették elő őrnaggyá. 1959. márciustól a debreceni katonai ügyészségen szolgált, augusztustól pedig ismét a fővárosba került. 1964. április 4-ével megkapta az alezredesi rendfokozatot. 1971. áprilistól csoportvezető katonai ügyész lett a Budapesti Katonai Ügyészségen. A következő években egészségi állapota romlott, ezért 1976. október 1-jétől rokkantnyugdíjba vonult.
Kitüntetések:
Szolgálati Érdemérem (1953)
Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957)
Szolgálati Érdemérem (10 éves: 1960; 15 éves: 1965; 20 éves: 1970; 25 éves: 1975)
Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata (1964, 1970, 1975)
Az Ügyészség Kiváló Dolgozója (1966, 1976)
Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970).
Források: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár 5847.