Apja mezőgazdasági munkás, később utcaseprő, anyja háztartási alkalmazott volt. 1950-ben kötött házasságot Baló Jakab államügyésszel. Az elemi és a polgári iskolát Budapesten végezte. 1936-tól nőiszabónak tanult, 1938-tól, segédlevele megszerzésétől különböző kisiparosoknál dolgozott, 1945-ben mestervizsgát tett. 1945-ben belépett a Szociáldemokrata Pártba, 1948-ban a kényszerű pártfúziókor átvették a Magyar Dolgozók Pártjába. 1949 augusztusától a Pamut és Selyem Nagykereskedelmi Nemzeti Vállalatnál volt eladó. 1949. októberben beiskolázták a Büntetőbírói és Ügyészi Akadémiára, amelynek elvégzését követően 1950. augusztusban kinevezték a Győri Államügyészséghez államügyésznek. 1951. januárban áthelyezték a Pest Megyei Államügyészségre. 1953. szeptembertől, az ügyészi szervezet átalakításától járási ügyészként a Budai Járási Ügyészséget vezette. 1955-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett oklevelet (doktorrá 1957. márciusban, a cím újra adományozhatóvá tétele után avatták). 1955. novembertől a Budapest XI. Kerületi Ügyészségen dolgozott a nyomozás feletti felügyeleti területen. 1957. decemberi minősítése szerint „az ellenforradalmi események alatt elítélte az akkor történteket, a sztrájkolókkal kapcsolatban is elítélően nyilatkozott, a hivatalban is igyekezett aktákat intézni és ezzel mintegy iránymutatást adni arra, hogy mások is dolgozzanak. Az MSZMP-vel szemben eleinte tartózkodó volt, és csak később lépett be a pártba, amidőn meggyőződött arról, hogy a párt irányvonala helyes.” 1958. júliustól Budapest Főváros Ügyészsége Központi Kerületi Vádképviseleti Csoportjában tárgyaló ügyész volt, a csoport megszüntetése után is a Fővárosi Főügyészség Büntetőbírósági Felügyeleti Osztályán maradt. 1971. júliustól a Budapest XX. Kerületi Ügyészségen, 1973. augusztustól 1975. január végi nyugállományba vonulásáig a Budapest VI.-VII. Kerületi Ügyészségen dolgozott.

Kitüntetések: Az Ügyészség Kiváló Dolgozója (1967); Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970).