1928. 12. 11. Budapest — 1985. 06. 03. Győr
Anyja neve: Zlatinszky Mária
Apja neve: Kelemen Géza
Apja biztosítási tisztviselő volt, a Tanácsköztársaság alatt a pénzügyi népbiztos szolnoki megbízottjaként tevékenykedett. A kommün bukását követően Ausztriába szökött, ahonnan két év elteltével tért csak vissza, és évekig alkalmi munkákból tartotta fenn családját. Anyja, Antal Ilona háztartásbeli volt.
Az elemit a vecsési katolikus iskolában, a gimnáziumot Budapesten végezte. Az érettségit követően, 1947-ben beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karára, oklevelét 1951 júliusában kapta meg. Egyetemi tanulmányai alatt a Magyar Külforgalmi Vállalatnál dolgozott gyakornoként, majd különböző osztályokon ügyintézőként. 1945-ben belépett a kommunista pártba. Az Ifjúság című lap belső munkatársa volt, majd megalakította a Külforgalmi Vállalat Szakszervezeti Ifjúmunkás- és Tanoncmozgalom alapszervezetét, amelynek vezetője lett. Aktív egyetemi szerepe és sportos életvitele miatt a pártfelülvizsgálat során „ideológiailag nem eléggé fejlett” indoklással kizárták a pártból, ezt csak a Központi Ellenőrző Bizottsághoz 1950-ben benyújtott fellebbezéssel sikerült visszavonatnia.
1951. januárban a Pénzügyi Dolgozók Szabad Szakszervezetének alkalmazásában a Külforgalmi Vállalat független termelési felelőse lett a munkaversenyügyek területén. 1951 nyarán, diplomája megszerzését követően a káderezést végző elhelyező bizottság javasolta, hogy a néphadsereg katonai bíráskodási szerveihez osszák be. Ennek eredményeként 1951. augusztus 21. és szeptember 22. között Kiskunhalason elvégezte a tartalékos tiszti iskolát. 1951. október 20-án hadnagyi rendfokozattal a Budapesti Központi Katonai Ügyészségre került mint hadbírójelölt, fogalmazó. A pártmunkát sem hanyagolta el: kezdetben tiszthelyettesi szemináriumvezető, majd népnevelő, később párttitkár lett.
1952. március–áprilisban tartalékos hadbírói tanfolyamot végzett. 1953. július 2-án került a Katonai Főügyészségre, ahol a nyomozási törvényességi felügyelettel foglalkozott, 1953. november 7-től főhadnagyként. 1954-ben befejezte a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetemet. 1954. december 1-jén a Bírói Felügyeleti Csoport vezetője lett, 1955. október 14-én előléptették századossá.
Az 1956-os forradalom alatt a Legfőbb Ügyészségen tartózkodott, ahol épületvédelemre volt beosztva. A megtorlás időszakában, 1957. március 15-től a Nyomozás Felügyeleti Csoport vezetésével bízták meg, majd 1958. január 1-jétől a Katonai Főügyészség Büntetőjogi Osztályának vezetője lett, amely beosztást az ügyészség 1960-as átszervezéséig töltötte be. 1958. július 29-én lépett elő őrnaggyá. 1960. júniustól a Katonai Főügyészség Katonai Osztályát vezette. 1961. márciusi, ismeretlen okból kapott fegyelmije következtében március 31-i hatállyal tartalékállományba került, egyúttal április 1-jével a Fővárosi Főügyészségre helyezték át ügyésznek, ahol a Büntetőbírósági Felügyeleti Osztály csoportvezetője lett. 1971. február 16-tól a Győr-Sopron Megyei Főügyészségen dolgozott megyei főügyészként.
Kitüntetések:
Szolgálati Érdemérem (1956)
Ügyészség Kiváló Dolgozója (1957)
Haza Szolgálatáért Emlékérem arany fokozata (1957)
Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957)
Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970)
Források: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár 91795.