1938-ban a budapesti Zrínyi Miklós Reálgimnáziumban érettségizett, 1942-ben szerezte meg a jogi végzettséget. 1938-ban belépett a szociáldemokrata pártba, egyetemi évei alatt kelmefestőként és tisztítóként dolgozott. 1943‒1945 között munkaszolgálaton volt, mind a két lábát amputálni kellett, szüleit a nyilasok meggyilkolták. 1947. szeptember 17-től aljegyzőként dolgozott a Központi Járásbíróságon. 1948-ban letette az egységes bírói és ügyészi vizsgát. Belépett a Magyar Kommunista Pártba, 1948-ban átvették a Magyar Dolgozók Pártjába, de a tagrevízió során polgári származása miatt kizárták, csak 1956 márciusában kapta vissza párttagságát. 1950 és 1953 között a Fővárosi Ügyészségen dolgozott, ekkor eltávolították az apparátusból, bár korábban saját elmondása szerint csak dicséretben részesült az egyetemi, illetve a Bírói és Államügyészi Akadémián való oktatásért. 1953 és 1956 között jogtanácsos volt a Budapest IX. Kerületi Vendéglátóipari Vállalatnál. 1956. április 16-tól a Legfőbb Ügyészségen dolgozott, kezdetben a Felügyeleti Főosztályon, a forradalmat követően pedig a Büntetőjogi Főosztály Bírósági Osztályán. A forradalom utáni munkáját a következőképpen jellemezték: „Jó lényeglátása és a politikai kérdésekben való biztos tájékozódása következtében […] gyorsan és eredményesen kapcsolódott be a politikai ügyek intézésébe. Ezzel kapcsolatos ügyészi működése során kitűnt, hogy nem tanúsít kellő keménységet az ellenforradalmárokkal szemben. Különösen abban nyilvánult meg, hogy a legsúlyosabb büntetőjogi konzekvenciák levonása alól ki kívánt térni. Ez arra mutat, hogy a proletárhatalom gyakorlásának keménysége tekintetében egyéni felfogást vall.” 1958-ban a Legfőbb Ügyészség nyomozási osztályának a központi szervek ügyészi felügyeletét ellátó csoportjához került, később a koordinációs és nemzetközi csoportot, 1976. májustól a nyomozásfelügyeleti főosztályt vezette, 1980. január 31-ével vonult nyugállományba. 1960-ban Adócsalás és vámbűntett című értekezésének megvédése után a jogtudományok kandidátusává avatták, 1969-től címzetes egyetemi docensként az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara Büntetőjogi Tanszékén is tanított, 1973-ban beválasztották a Nemzetközi Büntetőjogi Társaság magyar szekciójának a vezetőségébe, szerkesztette az Ügyészségi Értesítőt. Elhunytakor a Legfőbb Ügyészség saját halottjának nyilvánította.

Kitüntetések: Az Ügyészség Kiváló Dolgozója (1963) Törzsgárda arany fokozata (1979) Munka Érdemrend ezüst fokozata (1980, 1986)

Források: Legfőbb Ügyészség Irattára