Apja kocsifényezőként, illetve kárpitossegédként dolgozott. 1939-ben érettségizett a kecskeméti piarista gimnáziumban. A kecskeméti Református Jogakadémia elvégzését követően 1943. március 31-én a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát. 1943. június 30-án ideiglenes joggyakornoknak nevezték ki a marosvásárhelyi ítélőtáblára. 1943. július 30-án a kézdivásárhelyi járásbíróságon folytatta joggyakorlatát. 1943–1945 között a szegedi V. gépkocsizó vonatosztálynál töltötte katonai szolgálatát. 1945. június 15-én a kecskeméti törvényszékre helyezték fogalmazónak. 1946. augusztusban B-listázták, de még az év novemberében visszakapta állását. 1945. júniusban belépett a Magyar Kommunista Pártba, az 1948-as pártegyesülés után átvették a Magyar Dolgozók Pártjába, azonban a tagrevízió során kizárták. 1949. január 31-én egységes bírói és ügyvédi vizsgát tett. 1949. december 22-én a kecskeméti, a kunszentmiklósi és a nagykőrösi járásbíróság mellé rendelték ki. 1951. április 16-án a kecskeméti államügyészséghez nevezték ki ügyésznek, 1956. május 1-jén a Bács-Kiskun Megyei Ügyészségen csoportvezető ügyész lett. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a megyei ügyészségen megalakult forradalmi bizottság tagjává választották. A megtorlás idején eljárás nem indult ellene, az ügyészségről azonban távoznia kellett. Személyi anyaga szerint munkaviszonya 1959. május 22-én szűnt meg. Ezt követően vállalati jogtanácsosként, 1968-tól ügyvédként dolgozott.

Kitüntetések: Munka Érdemrend (1954) Haza érdemkereszt arany fokozata (posztumusz, 2007)

Források: Legfőbb Ügyészség Irattára