1903. 10. 24. Dés — 1963. 03. 02. Budapest
Születési név: Daniel István
Anyja neve: Mara Ella
Apja neve: Daniel Imre
Daniel néven született, de neve a forrásokban következetesen Dániel néven szerepel. A középiskola hét osztályát Gyulafehérváron végezte el, 1921-ben Szombathelyen érettségizett. 1923-ban beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karára, ahol 1929. május 11-én szerzett diplomát. 1930. november 7-től 1938. június 30-ig a zalaegerszegi királyi járásbíróság joggyakornokként tevékenykedett. 1937. november 9-én egységes bírói és ügyvédi vizsgát tett. 1938. április 14-én a zalaegerszegi bíróságon bírósági aljegyzőnek nevezték ki. 1939. november 27-től a szentesi királyi járásbíróságon járásbíró, 1941. március 26-tól a zilahi ügyészségen ügyész volt. A második világháború idején 1944. novembertől az I. gépkocsizó vonatosztálynál teljesített katonai szolgálatot.
1945 szeptemberében belépett a Független Kisgazdapártba. 1946. november 26-án a Pestvidéki Államügyészséghez helyezték át. 1952. júniusban a ceglédi járási ügyészséghez került, ahol 1953. szeptember 25-én járási ügyészhelyettes, 1956. május 1-től járási ügyész lett. Az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt a ceglédi járásbíróság és a járási ügyészség által választott forradalmi bizottság tagja volt. 1956. december 18-től a Pest megyei ügyészség csoportvezető ügyészének választották. 1957-ben vizsgálatot indítottak ellene, amely szerint azonban „nem nyert megállapítást az, hogy Dániel István ellenforradalmi, vagy olyan tevékenységet fejtett volna ki, ami alkalmatlanná tenné ügyészi állás betöltésére."
1957. június 1-től Pest megyei ügyészként folytatta a munkáját. 1957. szeptembertől haláláig a fővárosi ügyészségen dolgozott.
Kitüntetések:
Legfőbb Ügyészi Dicséret (1955)
Források: Legfőbb Ügyészség Irattára